Október 1-jén elhunyt Brett Halle, aki két évtizeden át dolgozott az Apple-nél, és saját elmondása szerint vezető szerepet vitt a Mac OS X, majd a PowerPC-ről Intelre való áttérés kidolgozásában. A Double Tap műsorvezetői egy 2024-es interjúval emlékeztek rá.
Brett Halle a kaliforniai Long Beach-en született, saját bevallása szerint az 1970-es évek közepe óta dolgozott szoftvermérnökként. A Double Tap podcast a megemlékezés első részében egy 2024 júliusi beszélgetést adott le, amelyben a mérnök maga mesélte el apple-es pályafutását. A műsorvezetők szerint Brett 2015-ben, tizenkét műtét után teljesen elvesztette a látását, és ezután a műsor hallgatója lett. A látásvesztésről, a hibakövető rendszerről és a VoiceOverről szóló rész a következő epizódban hangzik el, ezért itt a pályájára és az Apple-nél végzett munkájára koncentrálunk.
Az Apple II-től az A/UX-ig
Brett Halle első komoly technológiai munkahelye a Byte Shop of Long Beach nevű számítógép-kereskedés volt, ahol egyetemistaként dolgozott. Elmondása szerint itt kezdte árulni az Apple II-t, és az üzlet hardvermérnökeként dolgozott, amikor a gép megjelent. 1984-ben vett magának Macintosht, és mint mondta, mindig is az Apple-nél akart dolgozni, mert kapcsolódást érzett ahhoz, amit a cég csinál.
1991-ben szoftvermérnökként került az Apple-hez. Első munkája az A/UX volt, az Apple Unix-alapú rendszere. Brett leírása szerint ez valódi Unix operációs rendszerként futott, a klasszikus Mac OS pedig ezen ült. Úgy fogalmazott, hogy ez volt a Mac OS első modern operációsrendszer-megvalósítása. Ezt követően szerinte az Apple minden modern operációsrendszer-projektjén dolgozott, vezette a cég kernel- és alacsony szintű rendszercsapatát, és a Mac OS több verziójának kiadásában is részt vett.
A klasszikus Mac OS korlátait Brett úgy foglalta össze, hogy nem volt valódi rétegezett rendszer: egyetlen alkalmazás összeomlása az egész gépet leállíthatta, hiányzott a memóriavédelem. Szerinte ebben a Windows korábbi változatai sem különböztek. Amíg a csapat a Copeland nevű és más projekteken dolgozott, Brett memót írt arról, miért találják ki újra a kereket. Az Apple ekkoriban jutott arra a következtetésre, hogy technológiát kell vásárolnia, mert lemaradóban volt.
A NeXT mellett szóló döntés
Brett tagja volt a beszerzési csapatnak, amely szerinte minden elképzelhető lehetőséget megvizsgált. A listán szerepelt a BeOS, és a beszélgetés alapján a Microsoft, az IBM és a Sun technológiái is. Az ő ajánlása a NeXT volt. Indoklása szerint a többi megoldás nem volt elég érett, a NeXT viszont jóval közelebb állt az Apple alapelveihez, és mindenkinél előrébb tartott.
Személyes szerepe is volt a döntésben. Brett már korábban működésre bírta az Apple hardverén a mikrokernel legújabb verzióját. A mikrokernel az operációs rendszer legalsó szintű szoftvere: közvetlenül a hardveren ül, és absztrakciós rétegként szolgál a rendszer többi része számára. A NeXT ugyanerre a mikrokernelre épült, de annak régebbi változatát futtatta. Brett szerint ennek köszönhetően néhány hónap alatt sikerült a NeXT-et PowerPC-n elindítani, ahol addig nem futott.
Elmondása szerint az akvizíció bejelentését követő napon ő volt az első mérnök, aki belépett a NeXT-hez. A csapatával és a NeXT munkatársaival együtt a WWDC-re (az Apple fejlesztői konferenciájára) elkészítették a később Rhapsody) néven emlegetett változatot. Saját kezűleg állított össze egy PowerPC-s gépet a NeXT és az Apple által fejlesztett komponensekből, és néhány hónap alatt bemutatták a NeXT és a Mac OS együttműködését, a Mac OS X elődjét. Állítása szerint később ő lett a Core OS (a rendszermag-csapat) vezető igazgatója, és részt vett a Mac OS 10 megszületésében.
Átállás egy működő rendszerről
A fejlesztést Brett kaotikusnak nevezte, és ezt az átállás méretével magyarázta. A cél az volt, hogy a már használt rendszerről és a rajta futó alkalmazásokról úgy lehessen áttérni egy modern megoldásra, hogy a Mac-felhasználók is követni tudják. Elmondása szerint ez rendkívüli méretű és bonyolultságú feladat volt.
Emlékezett egy megbeszélésre a szoftvercsapat vezetőivel, nem sokkal azelőtt, hogy elkezdték megmutatni a világnak az új rendszert. Steve Jobs ott azt mondta, hajlandó a cég jövőjét erre az átállásra tenni. Brett úgy emlékszik, mintha Jobs közvetlenül őt nézte volna, amikor hozzátette: ne szúrják el. Brett szerint a NeXT-vásárlás idején az Apple néhány hétre volt a csődtől, és a csapat jelentette a cég jövőjét. Emlékezett a cégen belüli nagy leépítésekre is, amelyek célja a szervezet karcsúsítása és fókuszálása volt.
Ugyanebben az időszakban az ő csapata a színes iMac-ek bevezetésében is részt vett. Az iMac ekkor még a klasszikus Mac OS-t futtatta, miközben párhuzamosan dolgoztak a Mac OS X megvalósításán. Brett szerint a Core OS csapat minden új hardverprojektben benne volt, mert ők hozták működésbe a hardvert a rendszerrel. Ez az Apple TV-re és a korai szerverhardverre is vonatkozott. Személyes kedvence a későbbi, lámpára emlékeztető iMac volt, de a színes gépek színeit és a személyi számítógép gondolatát tükröző formatervét is nagyra értékelte.
Titkos átállás PowerPC-ről Intelre
Brett elmondása szerint az ő csapata vezette titokban a PowerPC-ről Intelre való átállást, amelyet az Apple 2005 júniusában, a WWDC-n jelentett be nyilvánosan. A csapat részt vett a processzorokkal és az architektúrával kapcsolatos döntésekben is, és Brett emlékezett az Intellel folytatott korai megbeszélésekre. Állítása szerint a cég munkatársainak 99 százaléka nem tudott a munkáról. A műsorvezetők kérdésére elmondta, hogy a csapat egy külön épületben dolgozott a cégközponttól kicsit távolabb, mert egy sajtónak kiszivárogtatott hír hatása a részvényárfolyamra jelentős lett volna.
A titoktartás szerinte már Jobs korai időszakában is tudatos eszköz volt. A termékbevezetések marketingköltsége nagy, és az Apple akkor nem engedhette meg magának a nagy hirdetési kampányokat. Jobs azonban rájött, hogy ha egy termék titokban marad, a sajtó nagy zajt csap körülötte, így a cég jelentős ingyenes marketinghez jutott. Amikor Jobs megszólalt, Brett szerint a technológiai sajtó mindenki mást megelőzve figyelt. Később, a közösségi média korában a titoktartás más okból vált fontossá: túl könnyű lett volna a bejelentés hatását egy kiszivárogtatással tönkretenni.
Brett csapata gyakorlatilag minden termék bevezetésében részt vett. A biztonsággal foglalkozó területen több alkalommal tárgyaltak olyan kormányzati ügynökségekkel, amelyek a titoktartásukról ismertek. Ezeken a megbeszéléseken a kormányzati szereplők viccelődtek is azon, hogy az Apple titoktartása szigorúbb az övékénél.
Arra a kérdésre, hogy beszélhet-e ezekről a dolgokról, azt válaszolta, hogy az általa elmondottak már nem jelentenek problémát. Hozzátette, hogy ez az egyik oka annak, hogy az évek során visszahúzódó maradt, mert túl sokat tudott. Brett 1991-től 2012-ig dolgozott az Apple-nél, nem sokkal Steve Jobs halála után távozott. Mint mondta, számára Jobsnak dolgozott, és amikor ő elment, az már más volt.
Steve Jobs mint vezető
A műsorvezetők megkérdezték, hősnek tekintette-e Jobsot. Brett válasza igen volt. Megítélése szerint Jobs mindenkitől a legjobbat várta, magát is beleértve. Az IBM-mel való együttműködése során azt tapasztalta, hogy az ottani mérnöki vezetők gyakran semmit sem tudtak a technológiáról, csak menedzserek voltak. Az Apple-nél viszont a Jobsnak közvetlenül beszámoló vezetőktől lefelé mindenkitől elvárták, hogy mindent tudjon arról, amit épít.
Jobs mellett intenzív volt a munka. Brett szerint a leggyorsabb módja annak, hogy valakit kirúgjanak, az volt, ha azt mondta neki, amit Jobs hallani akart. Jobs azt akarta, hogy vitatkozzanak vele. Sokan ezért gondolják, hogy Jobs rossz ember volt, Brett viszont az ellenkezőjét érezte: Jobs a lehetetlent várta, és rávett mindenkit, hogy többet hozzon ki magából, mint amit lehetségesnek tartott. Gyakran nem fogadott el nemleges választ, a csapatnak pedig be kellett bizonyítania, hogy amit kért, nem megvalósítható.
Példaként az első alumínium, egybeépített (unibody) MacBookok jelzőfényét hozta. A fény azt jelezte, hogy a lecsukott laptop alvó állapotban van, és időnként lüktetett. Jobs azt mondta a csapatnak, hogy nem akar lyukat az alumíniumon és kiálló LED-et sem, és találjanak ki megoldást. A csapat előbb azt mondta, hogy ez lehetetlen, majd rájöttek, hogy a fény átjut egy szabad szemmel nem látható, szinte molekuláris méretű lyukon. A végeredményen úgy látszik, mintha maga az alumínium világítana.
Brett szerint az Apple-nél egy év olyan, mint máshol hét. Nem cserélte volna el azt az időszakot semmire. Előfordult, hogy nem értett egyet Jobs egy döntésével, de később belátta, hogy Jobs sokkal messzebbre látott a többieknél, és a csapatot olyan célok felé terelte, amelyek elsőre túl távolinak tűntek.
Final Cut: a hardver határán
Brett a Mac OS X fejlesztésének közepén szünetet tartott, és egy időre a Final Cut csapatát vezette. Mint mondta, az Apple-nél nem szokatlan, hogy egy mérnök új projektre vált, ha egy területen már régóta dolgozik. Ismerte a professzionális videós terület vezetőjét, akivel korábban együtt dolgoztak azon, hogyan lehet a QuickTime-hoz hasonló médiatechnológiákat egy modern operációs rendszerben működtetni.
A Final Cut célja Brett szerint éppen a határok feszegetése volt: megmutatni, mit lehet kihozni az Apple hardveréből és operációs rendszeréből, és olyan feladatokat megoldani egy fogyasztói gépen, amelyeket addig kivitelezhetetlennek tartottak. Akkoriban az Avid számított a film- és tévévágás piacának királyának. Brett felidézte az egyik első Final Cut-hirdetést, amely egy félmillió dolláros vágóstúdiót hirdetett 95 százalékos kedvezménnyel, arra utalva, hogy az Apple demokratizálta a professzionális vágást.
Több műszaki áttörést is említett. A Final Cut valós időben, speciális hardver nélkül tette lehetővé a szabványfelbontású videó vágását, lejátszás közben, renderelési várakozás nélkül. A fejlesztők közvetlenül együttműködtek a kamerákat gyártó cégekkel, például a Sonyval és a Panasonickal. Brett szerint a Final Cut csapata rávette a Sonyt, hogy FireWire csatlakozót építsen az eszközeibe (a Sony ezt i.LINK néven forgalmazta), így a kamerát közvetlenül a számítógéphez lehetett kötni, és a szalagról közvetlenül a gépre lehetett vinni a felvételt. Brett szerint ez akkor példátlan volt. A csapat végigvitte a szabványfelbontásról a nagyfelbontásra (HD) való áttérést is, és Brett szerint örömmel sürgette a Sonyt, ahogy annak idején Jobs sürgette őket.
Összegzés
Brett Halle pályája egybeesik az Apple legfontosabb átalakulásaival: a Unix-alapú kísérletektől a NeXT-vásárláson át a Mac OS X-ig, majd a titokban vezetett processzorváltásig. Elbeszélése személyes, a saját szerepére összpontosító visszaemlékezés, így az adatok többsége az ő állítása. A következő epizódban a vakságáról, az Apple belső hibakövető rendszeréről és a VoiceOver megtanulásáról mesél.
A cikk a Double Tap podcast 2026. október 10-i adása alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.