Egy otthonról irányítható robot és egy rendszer, amely a sportesemények hangjait szöveggé alakítja: a Zero Project tokiói technológiai fórumán mindkettő bemutatkozott. A két fejlesztés más-más módon, de ugyanazt a célt szolgálja, hogy a fogyatékossággal élők részt vehessenek a társadalmi életben.
A Zero Project október 9-én rendezte meg technológiai fórumát Tokióban. A rendezvényen az akadálymentesítéssel és a befogadással foglalkozó induló vállalkozások és fejlesztők mutatkoztak be. A Double Tap, amely a Zero Project médiapartnere, négy résztvevővel készített interjút. Az első két beszélgetés az OryLab és a Miruoto képviselőivel készült, a másik kettő az osztrák Lingvano és Turn Motion fejlesztőivel következik a sorozat második részében.
Jelenlét robot révén
Az OryLab saját megfogalmazása szerint a magány megszüntetését tűzte ki célul. A cég nemzetközi tevékenységéért felelős Maria dán származású, és több mint tíz éve él Japánban. Elmondta: a robot csak eszköz, a cél a társadalmi részvétel megteremtése. Ehhez szerinte három dolog kell: kommunikáció, mozgás és cél. Aki nem tud eljutni egyik helyről a másikra, annak más módot kell találni arra, hogy emberek közé kerüljön.
A videóhívás ebben az esetben nem elég, mert a felek nem vannak jelen együtt. Az OriHime robotot ezzel szemben otthonról, interneten keresztül irányítják. A kezelőket a cég „pilótának” nevezi. A pilóta maga dönti el, merre néz a robot, és maga mozgatja a karjait, nem függ attól, hogy valaki felvegye helyette a hívást vagy elfordítsa a kamerát. Maria szerint így a környezet is úgy érzékeli, hogy a pilóta ott van a helyiségben, és a pilóta maga is így éli meg.
Állítása szerint ez azért fontos, mert az emberek arra emlékeznek, aminek részesei voltak. A videóhívásokról sokan jegyzet nélkül alig tudnak felidézni valamit, míg a testet öltött jelenlét emlékeket és kapcsolatokat hoz létre. Ezért nevezik a megoldást „kapcsolati technológiának” (relation technology), nem médiatechnológiának.
A cég tudatosan kerüli az „avatár” szót is. Az avatár egy online létrehozott, tökéletesített énkép, mögötte el lehet bújni, és az avatárvilágban az ember többnyire hasonló emberekkel találkozik. Az OryLab ezzel szemben olyan embereket akar összehozni, akik egyébként nem kerülnének kapcsolatba egymással. Maria szerint a magányt az ellentétes irány növeli: aki csak a saját buborékában mozog, egyre távolabb kerül a társadalomtól.
Egy további előnyt is említett. A pilótákkal egész nap együtt dolgozva a hangjukból és abból, mennyit mozgatják a robotot, érzékelni lehet, hogy jó napjuk van-e. Videón az emberek hajlamosak mosolyogni akkor is, ha nem érzik jól magukat, a robot mögött viszont nem látszanak, ezért többet derül ki róluk.
A két robot
Az OryLabnak két eszköze van. A kisebb, asztali változat körülbelül 23 centiméter magas. Karjai kicsi, pingvinszárnyra emlékeztető végtagok. Az arca hosszúkás ovális, a japán színházi maszkok formáját követi. Maria szerint a maszk is csak akkor kel életre, ha mögötte ott van a színész, ezért a robot arca is akkor „él”, amikor valaki irányítja: ilyenkor világítanak fel a szemei. A szemek színe állítható. Az első változat zöld volt, mert az volt a legolcsóbb dióda, de európai partnereik jelezték, hogy ettől a robot földönkívülire hasonlít, ezért váltottak.
A fej közepén egy fekete pont, a kamera található, a mellkasban pedig a hangbemenet és -kimenet. Kell hozzá áram és Wi-Fi, és a világ bármely pontjáról lehet vele kapcsolódni. Mivel kicsi, bárhová elvihető.
A második, nagyobb robot 120 centiméter magas, és hajlítható karokkal rendelkezik. Keze a Lego-figurák kezére emlékeztet. A cég szándékosan nem épít be sok motort, mert minden további motor drágítja az eszközt, és akkor megint elérhetetlenné válna. A karok mégis fontosak, mert kifejezik a pilóta hangulatát. A nagy robot tálcát tud vinni, és italokat szállít egyik helyről a másikra. A cég tokiói kávézójában ezek a robotok szolgálják ki a vendégeket az asztalnál. Az italokat tehát nem egy jelenlévő felszolgáló hozza, hanem valaki, aki otthonról irányítja a gépet.
A pilóták között vannak CP-vel, ALS-sel, SMA-val és sclerosis multiplexszel élők. Maria szerint olyan látássérültek is irányítanak robotot, akik nem teljesen vakok, de valamennyire érzékelik a fényt, és aki egeret tud kezelni, elvileg a robotot is tudja. Az OriHime Eye nevű rendszer szemmozgással teszi lehetővé a számítógép és a robot használatát azoknak, akik ALS miatt vagy hangtalan SMA miatt nem tudnak beszélni. Az OriHime-mel egy ALS-sel élő, teljesen mozdulatlan ember is beláthat a folyosóra, és láthatja, hogy belép-e valaki a szobába. Maria szerint ez sokat számít annak, aki mozdulatlanul fekszik, mert ijesztő, ha valaki bejön, főleg ha nem szól.
Mesterséges intelligencia: csak támogatásként
A cég robotjai nem mesterséges intelligenciával (AI) működnek. Maria hangsúlyozta, hogy nem elutasítják az AI-t, hanem kisegítő eszközként használják. A kávézóban fordítórendszer segít, ha a vendég sem angolul, sem japánul nem beszél. A robotok előre kijelölt útvonalon haladnak A pontból B pontba, így a kognitívan terheltebb pilótának sem kell a mozgásra figyelnie, és a vendégekkel való beszélgetésre koncentrálhat.
Maria elismerte, hogy a rendszer nem kényelmes, és valószínűleg nem is a leghatékonyabb módja a munkának: a kávézóban a kiszolgálás tovább tart, mint egy átlagos helyen. A lényeg a környezet: a vendégek olyan emberekkel találkoznak, akikkel egyébként nem, a pilóták pedig átélik a közösséghez tartozás örömét. Maria hozzátette, hogy az OryLab nem a fogyatékossággal élők helyett, hanem velük együtt dolgozik, mert aki kívül áll a közösségen, az nem ismeri a problémáit és igényeit.
Munka és önállóság
Az OriHime munkalehetőséget is jelent. Maria elmondta, hogy a kognitív vagy mentális akadállyal élőknek gyakran már az is egyórás munka, hogy kilépjenek az ajtón, így a munkára fordítható idejük egyre csökken. A pilótáknál ez fordítva történik: kezdetben napi egy, illetve heti két órát dolgoznak, aztán a heti óraszám 13–14, sőt 20 órára nő.
Maria több példát említett. Az egyik pilóta kutató, aki egy ritka állapot miatt (az izmai görcsbe rándulnak) fényes helyiségben nem tudja kinyitni a szemét, sötétben viszont lát. Mesterfokozata van, de mivel nem hagyhatja el a lakást, nem alkalmazzák. A robot révén kapcsolatba került a társadalommal, és célt talált. Egy másik pilóta annyit keresett, hogy kikerült a fogyatékossági ellátásból, és saját otthont vett. Egy harmadik egyetemre kezdett járni, hogy szociális munkás legyen, és az SMA-val élő gyerekeket segítse.
Maria a magány következményeiről is beszélt. Szerinte az Egészségügyi Világszervezet a modern társadalom negyedik legnagyobb gyilkosának nevezte. A magány nem a depresszió következménye, hanem fordítva: gyakran vezet öngyilkossághoz, akár aktív, akár lassú önfeladás formájában.
Japánon túl
Maria 2010 óta kapcsolódik a projekthez, de hivatalos szerepe nem volt: antropológusként főleg etikai kérdésekben tanácsadott. A Zero Projecten az volt a cél, hogy a megoldás eljusson Japánon kívülre is. Tavaly hat hónapig kávézót működtettek Dániában, hogy kiderüljön, működik-e az ötlet japán környezeten kívül is, mert sokan úgy gondolják, hogy a japánok fogékonyabbak a robotokra. Maria szerint Dániában nagy sikert arattak. Új lehetséges pilótacsoportot is találtak: az autizmussal, ADHD-val, PTSD-vel és komplex PTSD-vel élők, akik egyre inkább kiszorulnak a zsúfolt, világos és zajos közösségi terekből. Számukra a robot egyfajta puffert jelent: részt vehetnek a közösségi életben a rájuk szabott órákban, utána pedig energiájuk marad a barátokra.
Az ár Japánban körülbelül egymillió jen, Japánon kívül körülbelül 6500 euró adók nélkül. Ez az összeg élethosszig tartó szolgáltatáshozzáférést jelent, és tartozik hozzá egy főfiók, amelyről tetszőleges számú bejelentkezést lehet kiadni. Egy robotot így több barát is használhat a világ különböző pontjáról, vagy csak a tulajdonosa. A nagy, inkább kereskedelmi célú robot ennél drágább, magánfelhasználók valószínűleg nem vásárolják. Maria szerint Japánban jelenleg nincs támogatás a vásárláshoz.
Miruoto: a sport hangjai szövegként
A Miruoto az ellenkező irányban dolgozik, mint amiről az akadálymentesítés kapcsán általában szó esik. Itt nem képekből lesz hang, hanem a hangokból kép: a labdaütés, a cipők csikorgása és a közönség zaja szöveges formában jelenik meg a képernyőn, hogy a siket és nagyothalló szurkolók is teljes képet kapjanak a mérkőzésről.
A rendszert a tokiói Hogaku kreatív vállalat fejleszti, amelynek erőssége az akadálymentesítési tervezés. A Miruoto alapítója, Reiko japánul nyilatkozott. A rendszer a Deaflympicsre (siketek olimpiájára) készült, és körülbelül két és fél évig fejlesztették. Reiko elmondta, hogy sosem volt sportrajongó, a Deaflympics lehetősége vonzotta. Cége régóta foglalkoztat siket és nagyothalló munkatársakat, tőlük kérdezte meg, minek örülnének a rendezvényen. Azt válaszolták, hogy olyan szolgáltatást szeretnének, amely a hangulatot láthatóvá teszi, ilyen akadálymentesítés pedig addig alig volt. A Miruoto tehát siket és nagyothalló emberek ötleteiből született.
A szöveges megjelenítés hangutánzó szavakon (onomatopoeia) alapul. Reiko szerint Japánban a mangakultúra miatt ez a technika régi és mindenki számára ismerős, és ő is mangákon nőtt fel. A Miruotónak angol változata is van, ehhez külföldi angol anyanyelvűeket kérdeztek meg, és velük döntötték el, melyik hang milyen szóval jelenjen meg a képernyőn.
A fejlesztés közben sok visszajelzést gyűjtöttek siket és nagyothalló emberektől. A Tokió 2025-ös Deaflympicsen szerzett tapasztalat szerint a nézők élvezik a rendszert, és sokkal világosabban követik a mérkőzés történéseit.
Ekimatopeia és a Miruoto különbsége
A műsorvezetők rákérdeztek az állomási hangokat megjelenítő projektre is, amelynek nevét az interjúban „Eki Mateppi” alakban ejtették. A helyes név Ekimatopeia. Reiko részt vesz benne, de a technológia a Fujitsué. A cél, hogy a vasútállomások és más közterületek hangjai láthatóvá váljanak, így biztonságosabbak legyenek a siket és nagyothalló utasok számára. A Miruoto ezzel szemben a mérkőzés történéseit mutatja, hogy a néző jobban belemerüljön a játékba, és mindenki együtt élvezhesse. A két rendszer hasonlóan néz ki, de a céljuk teljesen más.
Merre tovább
A Miruoto jelenleg csak a sportra koncentrál, főleg az asztalitenisz- és tollaslabdaütés hangjára. Reiko szerint más hangokat is meg kell majd jeleníteni, például a szurkolók éljenzését, a tapsot és a játékvezetők reakcióit. A tervek között szerepel az is, hogy a rendszert a szórakoztatás egészére kiterjesszék: élő koncertekre és zenei eseményekre.
Összegzés
Az OriHime a fizikai jelenlét hiányát pótolja, a Miruoto a hallás hiányát: mindkettő arra törekszik, hogy az érintettek ne maradjanak ki a közösségi élményekből. Az OryLab a Zero Projecten a Japánon kívüli terjeszkedésről beszélt, a Miruoto pedig a sporton túli használatról. Mindkét fejlesztés még bővülőben van.
A cikk a Double Tap podcast 2026. október 17-i adása alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.