A Sight Village kiállítás idei első állomásán, Glasgow-ban fehérbotok, akadályérzékelő szemüveg, egy különleges szavazási segédeszköz és közlekedési programok kerültek terítékre. A Double Tap podcast helyszíni riportja alapján.
A Sight Village-t a Queen Alexandra College szervezi, és évente körüljárja az Egyesült Királyságot. Idén Glasgow-ban indult az év, ahol Steven Scott, a Double Tap podcast műsorvezetője személyesen kereste fel a standokat, és interjúkat készített a kiállítókkal.
Fehérbot-újítások: könnyűség és gördülékenység
Az Aspire Consultancy standjánál Graham Longley három újdonságot mutatott be. Az első a Sensaball nevű botfej: egy melbourne-i fejlesztés, amelyet kifejezetten a cég által forgalmazott fehérbotokhoz terveztek. A gömbölyű, 360 fokos forgású botfej tartós anyagból készül, és – ellentétben a hagyományos végekkel – nem akad el egyenletlen talajon. Longley az Ambutech Pathfinder 360-as modelljéhez hasonlította, de jelezte, hogy a forgási mechanizmus eltérő. Az ár 40 font lesz az Egyesült Királyságban; arra is figyelmeztetett, hogy ilyen botfejeket ne az Amazonon keresztül rendeljenek, mert a minőség nagyon eltérő lehet.
Más megközelítéssel érkezett a német Fluesoft: Jan Mitschelich karbonszálas fehérbotot mutatott be, amely körülbelül feleakkora súlyú, mint a hasonló hosszúságú hagyományos modellek. A karbonszálas anyag vékonyabb átmérőt tesz lehetővé a tartósság romlása nélkül. A bot gombnyomásra hajtogatható; elérhető állítható hosszúságú változat is, amelyet körülbelül 23 centiméteres sávban lehet igazítani – ez tapasztalt fehérbot-használóknak nyújthat előnyt zárt és nyílt terepen egyaránt. Az ár 50 és 100 font között alakul a választott fogantyútól és botfejtől függően – a testreszabhatóság a cég egyik fő érve. A bot kompatibilis az Ambutech-féle csavaros botfejekkel (8 milliméteres menet), de a Fluesoft saját nylonvégeket is kínál, amelyek tulajdonságaikban a guruló labdás és a marshmallow típusok között helyezkednek el. Az Egyesült Királyságban egyelőre nincs viszonteladó; a cég weboldalán vagy e-mailben kereshető.
Akadályérzékelő szemüveg és médialejátszók
Az Aspire Consultancy kínálatában szerepelt a Tami nevű akadályérzékelő szemüveg is. A svájci fejlesztésű eszköz rezgéssel jelez, ha akadályt érzékel balra, jobbra, előre és felfelé – ez utóbbi, a fejmagasságban lévő tárgyak észlelése ritkán látható hasonló eszközöknél. A Tami tisztán akadályérzékelésre lett tervezve, nem azonos az intelligens navigációs szemüvegekkel. Az ár körülbelül 900 svájci frank, ami az aktuális árfolyamtól és importilletéktől függően 800–900 font körüli összeget jelent az Egyesült Királyságban.
A stand harmadik bemutatója az EVO S10 médialejátszó volt – a korábbi, Linux-alapú E10-es modell Android-alapú utódja. A gyártó szerint az S10 gyorsabban indul és kezd el felolvasni, mint a versenytársak; belső tárhelye is nagyobb. A piacon a Victor Reader Stream (Humanware), a Sense Player (HIMS) és az Orbit Reader is jelen van. Longley egyenesen fogalmazott: az Orbit Reader állítólag még mindig jobban kezeli a podcastokat és az internetes rádiót, az S10 viszont gyorsabb. A két eszköz különböző igényeket szolgál ki, és a választás nagyrészt a felhasználó szokásaitól függ – sokan például szívesen tartják külön a könyvolvasót és a telefont.
Az Aspire standon egyéb termékek is megtalálhatók voltak: dél-koreai gyártású, kézzel varrt fehérbot-táskák (City Block 25 literes hátizsák, Performance Block 45 literes változat, Jiu crossbody változat, valamint a Navi-család különböző darabjai), amelyek külön rekeszet tartalmaznak a fehérbotnak, és tapintási kontraszttal megjelölt cipzárokat kínálnak. A kínálatban szerepelt még Clover márkájú kézi nagyítók 5–10 coll között, I-Beam botlámpa és Blindshell Classic 3 akadálymentes telefon.
Szóba kerültek az Orbit Research legutóbbi bejelentései is: a cég Strata névre keresztelt új eszköze braille kimenetet és hangos felolvasást kombinál. Longley úgy nyilatkozott, hogy az Orbit Research meghallgatta a viszonteladók kéréseit. Az elérhetőségről egyelőre csak annyit közöltek: „a közeljövőben”.
Önálló szavazás: a McGonagle Reader
A Sight Village egyik legérdekesebb bemutatója a McGonagle Reader volt, amelyet a Pakflatt nevű, derryi (Észak-Írország) székhelyű cég gyárt. Brian McGonagle, a cég operatív igazgatója elmondta: a vállalkozást édesapja, Patrick McGonagle alapította, és 2026-ban éppen a 40. működési évét tölti. Az eszköz neve az alapítóra utal.
A McGonagle Reader hangos és tapintásos vezérléssel teszi lehetővé, hogy látássérült szavazók önállóan és titokban adják le voksukat a hagyományos brit papíralapú szavazólapon. Az eszköz ráilleszkedik a szavazólapra; körös gombsora felel meg az egyes jelölteknek. A gomb megnyomásakor az eszköz felolvassa a jelölt nevét, pártját és lakcímét. Döntés után a gomb melletti ablakot kinyitva – hallható kattanással – a szavazó egy precízen méretezett nyíláson keresztül jelöli be a szavazólapot. A nyílás pontosan a jelölőnégyzetre illeszkedik, kizárva az elcsúszást. Az eszköznek ceruzatartója is van; grafitceruza ajánlott, mert ha a hegy eltörik, a tömb is jelöl. A folyamat végén a szavazólap eltávolítható, és az előre hajtogatott irány mentén összehajtva bedobható az urnába.
A jelöltlistát USB-stickre töltött hangfájl formájában viszik be a jelölési határidő lejárta után; választás után az adatokat törölik, a stickek újrafelhasználhatók. A McGonagle Reader első alkalommal a 2024-es brit általános választásokon volt forgalomban, és jelenleg főként Angliában alkalmazzák. A Pakflatt több éves szerződést kötött az Ír Köztársasággal is, és tárgyalások folynak egyes európai országokkal – utóbbi esetben az eltérő szavazólap-formátum az egyik fő akadály.
Az Egyesült Királyságban a 2022-es választási törvény (Elections Act 2022) kötelezi a helyi tanácsokat, hogy fogyatékossággal élő szavazók számára segédeszközöket biztosítsanak; a törvény két kulcsfogalma: titokban és önállóan. Látássérült szavazók kérhetik helyi tanácsuktól, hogy a McGonagle Reader elérhető legyen szavazóhelyiségükben. Az eszköz nem csak vakoknak és gyengénlátóknak hasznos: az írás-olvasási nehézségekkel küzdők vagy a helyi államnyelvet nem jól ismerők számára is megkönnyíti a szavazást.
RNIB Skócia és a közlekedési tudatosság
Az RNIB Skócia standjánál Daniel, az edinburgh-i RNIB-bolt termékkoordinátora főként alacsony technológiai szintű, mindennapi segédeszközöket képviselt: kézi nagyítókat, konyhai eszközöket, fehérbotokat. Maga is relativizálta a „low-tech” jelzőt: egy folyadékszint-jelző megváltoztathatja a mindennapi életet, ha valaki vak és forró folyadékot tölt.
Daniel 16-17 éve dolgozik az RNIB-nél, és tapasztalata szerint az emberek elsősorban kapcsolatot keresnek – más látássérültekkel való találkozást, élő tapasztalatok megosztását. A Sight Village ehhez kiváló teret biztosít; a glasgowi kiállításon az RNIB szociális koordinátorai is jelen voltak, és helyi közösségi programokról tájékoztattak.
A Swap With Me program 100. alkalmát éppen a glasgow-i kiállítás másnapján ünnepelték Edinburgh-ban. A három éve futó kezdeményezés keretében az RNIB látássérült önkéntesekkel közösen tart tudatosságnövelő foglalkozásokat közlekedési cégek alkalmazottainak. A résztvevők szimulációs szemüveget kapnak, és megtapasztalják, milyen látássérülten utazni; a jelenlévő vak és gyengénlátó önkéntesek valós tapasztalataikkal egészítik ki a szimulációt. Eddig a Lothian Buses, a First Bus és a McGill’s vett részt a programban; folyamatban van az Edinburgh Trams és a ScotRail bevonása is.
A program az onboarding-folyamat részévé vált több szervezetnél: az újonnan belépő munkatársak a felvétel részeként ismerkednek meg a látássérült utazók mindennapi valóságával. Daniel szerint a buszsofőröktől visszakapott leggyakoribb visszajelzés az, hogy félnek hibázni, ezért inkább nem cselekednek – ezt a gátat igyekszik lebontani a program.
Vasúti utazás akadálymentesen
Danielle Colcomb, a TransPennine Express akadálymentesítési menedzsere – aki korábban maga is az RNIB-nél dolgozott – látássérült, ami személyes perspektívát ad munkájához.
A vasúttársaság kiemelt programja az országos Passenger Assistance (utasassisztencia) szolgáltatás, amely ingyenes és valamennyi brit vasúttársaságnál igénybe vehető – telefonon, online vagy a Passenger Assistance alkalmazáson keresztül. A személyzet a találkozási ponttól kíséri az utast a megfelelő vonatra, és az érkezési állomáson is fogadja; átszállás esetén a csatlakozásra is kiterjed a segítség, akkor is, ha különböző üzemeltetők járatai érintettek.
Colcomb nyíltan szólt a nehézségekről: a brit vasúthálózat infrastruktúrája sok helyen 19. századi alapokon nyugszik, ami korlátozza a fizikai akadálymentesítés lehetőségeit. Maga is volt olyan helyzetben, hogy a személyzet nem ismerte fel látássérültként, mert nem használ fehérbotot. A TransPennine Expressnél kétévente kötelező D&I-képzés (diverzitás és befogadás) zajlik minden munkatársnak, egyre nagyobb hangsúllyal a nem látható fogyatékosságokra.
A Passenger Assistance alkalmazásba saját profilfotót is feltölthet a felhasználó, ami megkönnyíti, hogy a személyzet megtalálja az utast – ne fordítva kelljen keresgélni. Colcomb közvetlen visszajelzésre ösztönzött: nemcsak a közösségi médiában, hanem közvetlenül a vasúttársaságoknál is, ahol az esetekből valódi változások következhetnek.
A Sight Village mint találkozási pont
A glasgow-i interjúk azt mutatják, hogy a Sight Village értéke nem csupán a termékbemutatókban rejlik. Az élő kontaktus, a személyes tapasztalatcsere és a közvetlen visszajelzés fejlesztők, szolgáltatók és felhasználók között pótolhatatlan. A rendezvény Glasgow után folytatja körútját az Egyesült Királyságban; a Double Tap a következő állomásokról is tudósítani fog.
A cikk a Double Tap podcast 2026. március 21-i adása alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.