Egy tíz éve alapított német vállalkozás olyan navigációs övet fejlesztett, amely rezgésekkel, nem hanggal vagy képpel jelzi a helyes irányt – a termék eredetileg egyetemi kutatásból nőtt ki, és mára nemcsak látássérülteknek, hanem bárkinek segíthet eligazodni ismeretlen helyeken.
A Double Tap Weekend friss adásában Steven Scott műsorvezető a feelSpace nevű német vállalkozás egyik társalapítójával, Susan Wachéval beszélgetett arról, hogyan lett egy egyetemi kutatási projektből kereskedelmi forgalomban kapható segédeszköz, a naviBelt. A derékon viselhető öv apró rezgőmotorokkal jelzi a viselőjének, merre kell mennie – kamera, kábel vagy hangos utasítások nélkül.
A beszélgetésből egy olyan cég története bontakozik ki, amely a tudományos alapkutatástól jutott el egy több ezer eurós, egészségbiztosítás által is támogatható orvostechnikai eszközig – közben pedig számos felhasználói történetet gyűjtött össze arról, mekkora különbséget tehet egy jól megtervezett segédeszköz a mindennapokban.
Kutatási projektből vállalkozás
A termék gyökerei az Osnabrücki Egyetemre nyúlnak vissza, ahol Wache és két kutatótársa kognitív tudományi kutatóként dolgozott. A kutatási projekt azt vizsgálta, mi történik, ha az ember folyamatos rezgés formájában érzékeli, merre van észak – vagyis megváltozik-e ettől a térbeli tájékozódási képessége. A kísérletek során már egy körülményes, nagyméretű prototípus is meggyőző eredményeket hozott: a viselők arról számoltak be, hogy jelentősen javult a térérzékelésük.
Ez az eredmény vezetett oda, hogy a kutatók felismerték: a technológiában nem csupán tudományos érdekesség rejlik, hanem valódi, gyakorlati segítség is lehet azok számára, akiknek a tájékozódás a mindennapi élet egyik legnagyobb kihívása. Tíz évvel ezelőtt így alapították meg a vállalkozást – a névválasztás a kutatási projekt nevét örökítette tovább –, hogy a laboratóriumi prototípusból piacképes terméket fejlesszenek.
Kezdetben hárman alapították a céget, majd egy negyedik nő is csatlakozott hozzájuk – így ma is ritkaságnak számítanak a német technológiai szektorban, ahol kizárólag női alapítók vezetnek egy vállalkozást, ami Németországban a startupvilágban is szokatlan. A négy alapítónak összesen hét gyermeke született az elmúlt tíz évben, és Wache szerint épp a család és a vállalkozás egyensúlyának megteremtése alakította ki bennük azt a rugalmasságot, amely a cég ügyfélközpontú működésében is megmutatkozik: nem utasítják el gyorsan a felhasználók egyedi kéréseit, inkább igyekeznek megoldást találni rájuk, még ha nem is pontosan azt, amit eredetileg kértek.
Hogyan jelez az öv
A termék működésének alapja tizenhat, a derék körül egyenletesen elosztott rezgőmotor. Az öv két, okostelefon nélkül is használható alapfunkcióval rendelkezik.
Az első az iránytű üzemmód: az öv folyamatosan abban az irányban rezeg, amerre észak van. Ha a viselő elfordul, a rezgés a testéhez képest mindig ugyanabban az irányban marad érzékelhető – vagyis a motor, amelyik éppen jelez, „átvándorol” a testen, ahogy a viselő fordul. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó folyamatosan érzékeli, mennyit fordult el egy adott ponthoz képest, ami segít megtartani vagy tudatosan korrigálni az irányt akár egy ismerős útvonalon – például a pékségbe vezető megszokott séta közben –, akár egy épületen belül.
A második alapfunkció az egyenes vonalú séta segítése. Ez akkor hasznos, ha a felhasználó nem az égtájakra kíváncsi, hanem egyszerűen csak egyenesen szeretne haladni – tipikusan egy úttest átkelésekor. A fehér bottal meg lehet találni a helyes kiindulási irányt, de az már nehezebb kérdés, hogyan tartható meg ez az irány az átkelés alatt anélkül, hogy a járókelő öntudatlanul elfordulna. Egy gombnyomással aktiválható funkció ilyenkor a köldöknél jelez pulzáló rezgéssel; amíg ez a pulzálás a köldöknél marad, a viselő biztos lehet benne, hogy egyenes vonalban halad. Ha kicsit is elfordul, a rezgés azonnal átvált egy szomszédos motorra, jelezve, hogy korrigálnia kell. A pulzáló jelzés azért is fontos, mert így egyértelműen megkülönböztethető a folyamatos iránytű-rezgéstől.
Okostelefonnal párosítva – és a „beeline” funkció
A két alapfunkción túl az öv Bluetooth-on keresztül párosítható egy hozzá tartozó mobilalkalmazással, amely valódi útvonaltervezést tesz lehetővé. Ha a felhasználó megad egy célpontot, az alkalmazás gyalogos útvonalat számol ki, és az öv a fentiekhez hasonló logika szerint jelez: amíg egyenesen kell haladni, a rezgés a köldöknél marad, amikor pedig kanyarodni kell, a jelzés – szintén pulzáló formában – átvált abba az irányba, amerre fordulni kell.
Az alkalmazás iOS-en Apple Maps- és OpenStreetMap-adatokat is használ, Androidon egyelőre csak OpenStreetMap-alapú térképi adatokra támaszkodik. A fejlesztők komoly munkát fektettek abba, hogy az alkalmazás VoiceOverrel is jól kezelhető legyen, és Siri segítségével is meg lehessen adni a célpontot. Az útvonaltervező kizárólag gyalogos útvonalakat számol – autós útvonalra nem állítható át –, ami tudatos tervezési döntés volt.
Külön érdekesség az úgynevezett „beeline” mód, amely nem útvonalat tervez, hanem egyszerűen a célpont légvonalbeli irányát mutatja folyamatosan, függetlenül attól, hogy vezet-e oda járható út. Ennek akkor van jelentősége, amikor a klasszikus útvonaltervezés nem alkalmazható, mert a célpont nem esik egybe azzal, amit egy térképalkalmazás bejáratként vagy célként ismerne fel: egy park közepén álló kedvenc pad, amelyhez nem vezet kitaposott ösvény; egy bevásárlóközpont bejárata egy hatalmas parkoló közepén, kijelölt gyalogos útvonal nélkül; vagy az a helyzet, amikor valaki egy erdőből vagy legelőről szeretne visszatalálni egy korábban bejelölt ponthoz. Az adásban egy konkrét példa is elhangzott erre: egy lovas felhasználó, aki egy kerítésen átkelve keresi meg a lovát, majd a beeline funkcióval talál vissza a kiindulóponthoz. Ilyenkor a hagyományos útvonaltervezés kudarcot vallana, hiszen nincs „út”, amin navigálni lehetne – a légvonalbeli irányjelzés viszont pontosan ezt hidalja át.
Diszkrét kiegészítő, nem csere
Az öv egyik sokat hangsúlyozott tulajdonsága, hogy ruha alatt is viselhető. Mivel nincs benne kamera, és nincsenek kilógó vezetékek sem, egyetlen ruharéteg alatt is tökéletesen elrejthető – a gombok pedig ruhán keresztül is működtethetők. Ez azt jelenti, hogy a viselőnek nem kell felfednie, hogy segédeszközt használ, ha nem szeretné; ugyanakkor, aki szívesen mutatja, az is megteheti.
Ez a diszkréció nyitja meg az utat afelé is, hogy a terméket ne kizárólag látássérült felhasználóknak szánják: a célközönség tudatosan szélesebb, hiszen azoknak is hasznos lehet, akik idegen városban járnak, és nem szeretnék folyamatosan elővenni a telefonjukat navigáláshoz – akár mert az figyelemelvonó, akár mert tartanak a lopástól egy nagyvárosban.
Fontos ugyanakkor leszögezni, amit a beszélgetés is tisztázott: az öv nem helyettesíti a fehér botot vagy a vezetőkutyát, és nem is akadályérzékelő eszköz. Kizárólag tájékozódási segítséget nyújt, és mindig a hagyományos segédeszközök mellett, azokat kiegészítve használandó – a botra vagy kutyára továbbra is szükség van az akadályok, lépcsők, járdaszegélyek érzékeléséhez.
Ár, finanszírozás és elérhetőség
Németországban a termék listaára 3900 euró, ami jelentős összeg, ám a német egészségbiztosítási rendszer bizonyos feltételek mellett fedezheti a költséget. Ehhez orvosi felírásra van szükség, amelyet be kell nyújtani a biztosítóhoz – Wache szerint ez nem automatikus folyamat, a kérelmet gyakran indokolni kell. A legjobb eséllyel akkor jár a támogatás, ha egy mobilitási tréner kipróbálta az eszközt az érintettel, és javaslatot fogalmaz meg, de az is elfogadható indoklás lehet, ha a felhasználó saját maga próbálja ki, és meg tudja indokolni, miért van rá szüksége. Hasonló, biztosítás vagy állami támogatás által fedezett rendszerek léteznek – az adásban elhangzottak szerint – Ausztráliában is, illetve az Egyesült Államokban is, bár ott államonként eltérő szabályozás vonatkozik erre.
A nemzetközi terjesztés egyelőre helyi terjesztő partnereken keresztül zajlik, országonként eltérő árazással. Az Egyesült Államokban a piacra lépés folyamatban van, de ez orvostechnikai eszközökre vonatkozó szabályozási követelmények miatt még több hónapot vehet igénybe. Az érdeklődőket a cég arra biztatja, hogy egyszerűen írjanak emailt, amelyre választ kapnak arról, hol tart a terjesztői megállapodás az adott országban, illetve hogy hol tudják egyelőre beszerezni a terméket, ha még nincs helyi partner.
A nemzetközi terjesztők és a leendő felhasználók elérésében fontos szerepet játszik a frankfurti Sight City, Németország egyik legnagyobb akadálymentes technológiai kiállítása. A társalapító szerint ez az esemény kettős szerepet tölt be: egyrészt itt tudják a látássérült érdeklődőknek élőben bemutatni és kipróbáltatni az övet, másrészt itt találkoznak a más országokból érkező terjesztőkkel is, akár helyszíni standlátogatás, akár előre egyeztetett megbeszélés keretében.
Emberi történetek a rezgőmotorok mögött
A beszélgetés két konkrét visszajelzést is felidézett arról, milyen hatással lehet az eszköz a mindennapokra. Az egyiket Wache személyesen kapta telefonon egy felhasználótól: a nő elmesélte, hogy egyedül, kísérő nélkül jutott el egy kávézóba egy találkozóra – valami olyasmi, amiről korábban azt hitte, soha többé nem lesz rá képes kísérő nélkül. A hívás mélyen megérintette, és a társalapító elmondása szerint ma is emlékszik rá.
A másik történet egy ötvenes éveiben járó férfiról szólt, aki egy mobilitási tréner ügyfele volt. A férfi otthona előtt egy hat sávos, forgalmas út húzódott, rövid zöld jelzéssel – ezen az úton korábban egyszerűen nem tudott átkelni. Miután a mobilitási tréner kipróbáltatta vele az övet iránytű üzemmódban, a férfi először sikeresen, egyenes vonalban, zöld jelzés mellett kelt át a hat sávon. A történet szerint ezután könnyek között ölelte meg a trénert.
Az ilyen visszajelzések erősítik meg a csapatot abban, hogy jó irányban halad. A felhasználók egyébként egy közös WhatsApp-csoportban is megosztják egymással a tapasztalataikat, ötleteiket és kritikáikat; előfordul, hogy amikor valaki hiányosságot említ, mások válaszolnak, és emlékeztetik egymást arra, hogy a fejlesztők mindent megtesznek, amit tudnak, a fejlesztés pedig folyamatos, csak időbe telik.
Összegzés
A beszélgetésből egy olyan termék rajzolódik ki, amely nem a látványos technológiai megoldásra, hanem a testközeli, diszkrét és megbízható jelzésre épít – és amely pontosan emiatt válhat egyszerre segédeszközzé látássérültek számára és hasznos kiegészítővé bárki más számára, aki ismeretlen terepen szeretne magabiztosan mozogni.
A cikk a Double Tap podcast 2026. augusztus 8-i Weekend adása alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.