A FloType billentyűzet, a Letterboxd alkalmazás és egy rendőrségi kiberbiztonsági szakértő sight loss story-ja a legfrissebb adásban
Az RNIB Tech Talk 631. adása három, egymástól távoli témát járt körbe: egy új iOS-billentyűzetet, amely a régóta hiányolt Fleksy és FlickType típusú gépelési élményt hozza vissza vak és gyengénlátó felhasználóknak, egy filmrajongóknak szóló közösségi alkalmazást, valamint egy rendőrségi kiberbiztonsági szakember tanácsait az online csalások felismerésére. A heti hírblokkban emellett szó esett egy akadálymentes virtuális gépről, a Meta AI alkalmazás felhasználói élményéről, egy hasznos Office-funkcióról és a Google Gemini for Home okoskamera-integrációjáról.
A műsort ezen a héten Callum Stoneman vezette, Hubert Pavelkovic, Jackie Brown és Natalie Curran társaságában.
FloType: visszatér a Fleksy és a FlickType örökségeként ismert gépelési élmény
A műsor egyik fő témája a FloType nevű, jelenleg béta állapotban lévő iOS-alkalmazás volt, amelynek fejlesztőjével, Rocco Fiorentinóval Callum Stoneman beszélgetett. A FloType célja, hogy hatékonyabb gépelési módot kínáljon vak és gyengénlátó felhasználóknak az érintőképernyős billentyűzeten.
Fiorentino szerint az iOS jelenlegi beviteli módjai – az érintéssel majd dupla koppintással történő betűbevitel, az ujj felemeléséig tartó felfedezés a képernyőn, vagy a VoiceOvert kikapcsoló „direct touch” mód – egyike sem kényelmes, ezért inkább diktálást vagy Braille-képernyőbevitelt használt, bár ezekkel sem volt elégedett. Korábban a Fleksy, majd a FlickType nevű alkalmazásokat használta, amelyek szerinte a valaha volt legjobb síkképernyős gépelési élményt nyújtották. Ezek a billentyűzet-kiterjesztések azonban 2021-ben megszűntek, utódjuk pedig azóta sem született. Mivel senki más nem vállalkozott rá, Fiorentino saját maga kezdett neki a fejlesztésnek.
A FloType működésének lényege, hogy gépelés közben nem kapunk hangos visszajelzést arról, milyen betűt érintettünk meg – csak egy rezgés vagy hangjelzés tudatja, hogy a rendszer érzékelte az érintést. A felhasználónak úgy kell koppintania a képernyőn, ahogy egy hagyományos QWERTY billentyűzeten a betűk elhelyezkedését elképzeli – egyelőre csak angol nyelven, mivel a fejlesztő előbb ezt szeretné hibamentesre csiszolni, mielőtt más nyelveket is bevezetne. Szó begépelése után jobbra csúsztatva (swipe) az alkalmazás megadja a legvalószínűbb találatot; ha ez nem megfelelő, lefelé vagy felfelé csúsztatva böngészhető a koppintott pozíciókhoz közeli alternatívák listája. Balra csúsztatva szavakat vagy karaktereket törölhetünk, a szó véglegesítése után pedig egy újabb jobbra csúsztatás írásjeleket hoz elő.
A rendszer idővel tanul a felhasználó gépelési szokásaiból: ha valaki rendszeresen a billentyűsor fölé vagy alá koppint, a FloType ezt felismeri, és alkalmazkodik hozzá – helyben, a készüléken, adatküldés nélkül. Fiorentino szerint az Apple nem is engedi, hogy külső fejlesztésű billentyűzetek használják a beépített előrejelző-autokorrekciós motorját, így a FloType teljes egészében saját predikciós rendszerrel dolgozik. Az alkalmazás emellett több ponton testreszabható – hangok, színsémák (ez utóbbi kifejezetten hasznos lehet gyengénlátó felhasználóknak) –, a fejlesztő azonban tudatosan igyekszik nem túlzsúfolni beállításokkal.
Fiorentino maga is teljesen vak, és neki magának hiányzott a régi típusú gépelési élmény, ezért kezdett fejlesztésbe – eredetileg csak saját használatra, végül úgy döntött, megosztja másokkal. A béta-visszajelzések között olyan üzenetek is érkeztek, amelyekben felhasználók – köztük csak egy kézzel vagy karral gépelők – arról számoltak be, hogy az alkalmazás érdemben megkönnyítette a mindennapjaikat, pedig egyelőre csak béta formában, TestFlighton keresztül érhető el. A program a FloType saját weboldalán található bétalinken keresztül tölthető le, illetve ott lehet felvenni vele a kapcsolatot is.
Letterboxd: film-nyilvántartó és közösségi alkalmazás mozirajongóknak
Callum Stoneman, aki az RNIB Connect Radio Sounds of the Silver Screen című filmes műsorát is vezeti, a Letterboxd nevű alkalmazást mutatta be – saját elmondása szerint jó három éve esedékes volt már egy filmes témájú alkalmazás bemutatója a Tech Talkban.
A Letterboxd egyszerre értékelő-nyilvántartó és közösségi alkalmazás mozirajongóknak: a felhasználók nyomon követhetik és értékelhetik a megnézett filmeket, naplót (journal) vezethetnek róluk, listákat készíthetnek, watchlistre tehetik a kiszemelt címeket, követhetik ismerőseik filmes tevékenységét, és statisztikákat is kaphatnak megnézett filmjeikről, bár a részletesebb statisztikákhoz előfizetéses csomagra van szükség.
A bemutató során Callum végigment az alkalmazás alsó menüsávjának főbb pontjain: a Popular (népszerű) fül alatt böngészhetők a legnézettebb filmek, a felhasználói értékelések (reviews) és a kiemelt listák. Egy adott filmre kattintva megjelenik a film hossza, elérhető az előzetes, egy rövid leírás és az átlagos értékelés, valamint innen lehet a filmet értékelni, naplózni vagy listához adni. Hasznos, felolvasható funkció a „hol nézhető” (where to watch) opció és a szereplőgárda, illetve a stáb adatai, bár néhány elem címke nélkül jelent meg a felolvasás során.
A profil menüpont alatt található a napló, ahol a felhasználó rögzítheti, mely filmeket nézte meg és mikor, valamint itt hozhatók létre egyéni listák és kezelhető a watchlist. Callum saját statisztikái szerint egyetlen filmet naplózott az évben (a Project Hail Mary-t), amelyre egy „like”-ot is adott.
Akadálymentességi szempontból Callum jó tapasztalatokról számolt be: a legtöbb elem jól van címkézve és felolvasható, az értékelések hozzáadása is problémamentesen ment. A regisztrációs folyamat során viszont előfordulhat, hogy egyes elemek nem reagálnak dupla koppintásra – ilyenkor szükség lehet a VoiceOver Screen Recognition (képernyőfelismerő) funkciójának bekapcsolására a VoiceOver beállításokban vagy a rotoron keresztül, utána azonban az alkalmazás többi része jól használhatónak bizonyult. Fontos korlátja, hogy kizárólag filmekkel foglalkozik, sorozatokat nem lehet benne nyilvántartani – ehhez Callum az IMDb alkalmazást ajánlotta, amelyet egy későbbi adásban tervez bemutatni.
Daniel Sykes: a touch typingtől a rendőrségi kiberbiztonsági munkáig
A heti sight loss story rovatban Daniel Sykes-szal, a Surrey and Sussex rendőrség kiberbiztonsági tisztjével (cyber protect officer) beszélgettek. Sykes stickler-szindrómával, egy körülbelül minden tízezredik embert érintő ritka genetikai rendellenességgel született, amely retinaleválást okozott nála – az egyik legfiatalabb csecsemő volt, akin ilyen műtétet végeztek. A műtétsorozatot végző, azóta állítólag nyugdíjba vonult sebész és orvosi csapata mentette meg látásának jelentős részét, bár mindkét szeme továbbra is súlyosan érintett: jobb szemére gyakorlatilag vak, bal szemén pedig körülbelül -16 dioptriás rövidlátással él, ezért autót sem vezethet.
Iskolás évei alatt nagyított nyomtatású anyagokat és extra tanári segítséget kapott, később szülei egy speciális, látássérültek egységével rendelkező iskolába, a George Abbot középiskolába íratták át, ahol tanársegédek segítettek a táblai anyagok átírásában. Mivel a testnevelés nehezen ment számára, szülei megegyeztek az iskolával, hogy ehelyett minden héten a nagymamája tanítja meg vakon gépelni (touch typing) – ez az élmény indította el érdeklődését a technológia, a számítógépek és a videojátékok iránt.
Sykes édesapja korábban a Metropolitan Police nyomozó őrmestere volt, így családi kötődése is volt a rendőrséghez, de egyetemen történelmet tanult, ami más terület. Látássérülése miatt tiszti állást nem tölthetett be, ezért polgári alkalmazottként, informatikai projektmenedzserként kezdett dolgozni a rendőrségen. A Covid-járvány idején felfigyelt a zsarolóvírus-támadásokról (ransomware) szóló hírekre, és jelentkezett jelenlegi pozíciójára – kiberbiztonsági tapasztalat hiányában elutasították, de az interjún tanúsított lelkesedése miatt önkéntes szerepet ajánlottak neki, majd egy év után, amikor elődje távozott, megkapta a teljes állású pozíciót. Ma ingyenes, testre szabott kiberbiztonsági képzéseket tart szervezeteknek és közösségi csoportoknak – célja, hogy csökkentse a kiberbűnözés által a brit gazdaságnak okozott, becslések szerint évi mintegy 27 milliárd fontos (a GDP nagyjából 0,5 százalékának megfelelő) kárt.
Kiberbiztonsági tanácsok vakoknak és gyengénlátóknak
Sykes szerint a látássérült felhasználók előnyben lehetnek a csalások felismerésében, mivel sokan – erős olvasószemüveggel vagy nagyított szöveggel dolgozva – szóról szóra olvassák át az e-maileket ahelyett, hogy egy pillantással átfutnák az üzenetet. Ez megkönnyíti a helyesírási hibák, furcsa megfogalmazások vagy gyanús linkek felismerését. A csalók jellemzően sürgetnek, mert nem akarják, hogy a célpont gondolkodjon, és gyakran külföldről dolgoznak, ezért üzeneteik helyesírása és nyelvhasználata pontatlan lehet. Emellett általános megszólítást használnak (például „Tisztelt Uram/Hölgyem” egy név helyett), és megbízható szervezeteket, például az NHS-t (a brit egészségügyi szolgálatot) megszemélyesítve fenyegetőznek azzal, hogy egy link követése nélkül törlik az egészségügyi adatainkat. Fontos az is, hogy ellenőrizzük a feladó e-mail-címét: a hivatkozott szervezet hivatalos domainjéről érkezett-e az üzenet, vagy egy hamis, ingyenes webmailes címről – Sykes szerint a képernyőolvasó-felhasználók itt is előnyben lehetnek, mert a hangos felolvasás jobban felhívja a figyelmet a feladó címére, mint egy futólagos ránézés.
Az elmúlt időszak új veszélye a mesterséges intelligencia (MI) által generált deepfake-ek és hangklónozás: mivel híres emberekről rengeteg nyilvános hang- és videófelvétel érhető el, a hangjukat hatékonyan lehet MI-vel lemásolni. Sykes szerint előfordult, hogy csalók Keanu Reeves vagy Elon Musk nevében hirdettek állítólagos kriptovaluta-befektetési lehetőségeket, és a brit pénzügyi szakértőként ismert Martin Lewis arcát, hangját is felhasználták már (az ő tudta és hozzájárulása nélkül) hasonló csalások népszerűsítésére. A rendőrség egyelőre – anekdotikus tapasztalatok alapján, mivel a kiberbűncselekmények jelentős része be sem jelentett – nem lát tömeges, látássérülteket célzó MI-alapú csalási hullámot; a bűnözők inkább mindennapi feladatok gyorsítására használják.
Gyakorlati tanácsai közé tartozik, hogy telefonhívás esetén – még ha a kijelzőn vagy a képernyőolvasó felolvasásában a bank hivatalos száma jelenik is meg – ne bízzunk a hívó fél kilétében, mert a hívószámok meghamisíthatók (spoofolhatók). Ha a bank állítólag felhív minket, tegyük le, és hívjuk vissza a bankkártya hátulján feltüntetett számot, vagy tárcsázzuk a 159-es, banki csalások elleni segélyvonalat. Ha valakit sorozatosan csalóhívások zaklatnak, érdemes felkeresni a telefonszolgáltatót, mivel egyesek hatékony szűrőrendszerekkel rendelkeznek. Sérülékeny felhasználók emellett ingyenesen igényelhetnek a Trading Standardstől (fogyasztóvédelmi hatóság) egy TrueCall nevű fizikai eszközt, amely a vezetékes vagy mobiltelefonra csatlakoztatva kiszűri a csaló hívások jelentős részét.
Online téren ugyanaz az alapelv érvényes: soha ne fogadjunk el semmit magától értetődőnek, mindig ellenőrizzünk, és ha bizonytalanok vagyunk egy tranzakcióval kapcsolatban, forduljunk a bankunkhoz, mert a bankok hatékonyan tudnak gyanús utalásokat visszatartani vagy zárolni. Csalás gyanúja esetén elsőként a bankot kell értesíteni, majd a rendőrségnek is jelenteni kell az esetet az Action Fraud nevű nemzeti csalás- és kiberbűnözés-bejelentő szolgálatnál, amelynek weboldala mellett telefonos ügyfélszolgálata is van. Sykes szerint kriptovaluta-tranzakciók esetén jóval korlátozottabbak a védelmi lehetőségek, mint hagyományos banki utalásoknál, ezért fokozott óvatosságra intett – hangsúlyozva, hogy ez nem pénzügyi tanács.
Aki további tájékoztatást keres, Sykes a South-East Cyber Crime Unit nevű weboldalt ajánlotta, amely mögött a délkelet-angliai rendőrségek (köztük a Surrey and Sussex rendőrség) közös kiberbűnözési egysége áll, illetve elérhető LinkedInen is. Kiemelte az ingyenes Police CyberCheck nevű online eszközkészletet, amely közérthetően, lépésről lépésre segít olyan alapvető szokások kialakításában, mint az erős jelszavak vagy jelszókulcsok (passkey) használata és az adathalász üzenetek felismerése; a felület nagyítható, és jelenleg egyeztetnek az RNIB-vel egy akadálymentesített változat kialakításáról.
Beszélgetésük végén Sykes elmondta, hogy látássérülését identitása részének tekinti, amely kitartóbbá tette, és üzenete a frissen látásvesztéssel szembesülőknek az volt, hogy ez nem szabhat gátat annak, amit valaki el akar érni.
Rövid hírek: virtuális gép, Meta AI és okoskamerák
A műsor elején Hubert egy Mac-felhasználók számára készült, akadálymentes virtuális gépet ajánlott, amelyet egy vak fejlesztő hozott létre. A megoldás Windows-környezetet futtat egy Macen belül, könnyű váltással a két rendszer között – hasznos lehet olyan feladatokhoz, például szövegszerkesztéshez Microsoft Office-ban, amelyek Hubert szerint Windows alatt jobban működnek. A projekt egy GitHub-oldalon érhető el, az „accessible virtual machine” kifejezésre keresve könnyen megtalálható, és a legfrissebb kiadás telepítése után automatikusan frissül. Hubert még nem állította be a saját gépén, de bizakodó a projekttel kapcsolatban.
Jackie és Callum arról számoltak be, hogy a Meta AI alkalmazás (a Meta okosszemüvegeihez tartozó kísérő app) használata egyre zavarosabb élmény, különösen azok számára, akik nem napi szinten viselik a szemüveget. Jackie arról mesélt, hogy az alkalmazás megnyitásakor váratlanul az ország megadását kérte, amit csak egy „tudj meg többet” gombon keresztül lehetett megkerülni, és az elrendezés folyamatosan változik. Callum hasonló tapasztalatról számolt be: egy felismerési kérés után az alkalmazás azt írta ki, hogy egy funkciót be kellene kapcsolnia, holott az már eleve be volt kapcsolva. Mindketten úgy érzik, az alkalmazás egyre inkább chatbotos felületté válik, miközben a szemüveg-beállítások megtalálása egyre nehezebb. Callum egy külön történetet is megosztott: nagymamája Facebookon egy felugró ablakot kapott, amely Callum valódi nevét és néhány közös ismerősét is felsorolva állította, hogy ez az alkalmazás „ismeri legjobban” őt – végül kiderült, hogy egy tolakodó Meta AI-hirdetésről volt szó.
Natalie egy hasznos, kevésbé ismert Office-funkciót mutatott be: a Fájl, majd Beállítások, azon belül Nyelvi ellenőrzés (Proofing) menüpont alatt található Automatikus javítás (AutoCorrect) beállításokkal – hasonlóan az iPhone billentyűzetén ismert rövidítés-funkcióhoz – rövid kódszavakat lehet hosszabb szövegekre lecserélni. Ez bármely Microsoft-alkalmazásban (Word, Outlook, Excel, PowerPoint) működik, szóköz leütése után. Natalie például beállított egy rövidítést, amely egy hosszabb útmutatót ír be arról, hogyan küldjön valaki linkeket leírással ellátva URL helyett – személyes küldetésének tekinti, hogy nem válaszol linkes e-mailekre, amíg azokat újra nem küldik leírással. Fontolgatja azt is, hogy az „accessibility” szót is felvegye rövidítésként, mivel gyakran gépeli el.
Callum arról számolt be, hogy a Google Gemini for Home integráció révén a Google Home kültéri kamerái és csengője gazdagabb, hangalapú eseményleírásokat adnak, mint korábban – például ahelyett, hogy csak „mozgás észlelve a bejáratnál” üzenetet küldenének, olyan leírásokat is adhatnak, mint „egy személy csomaggal a kezében közeledik a kamera felé”, és mostantól a hangokat is figyelembe veszik. Nyaralása alatt egy értesítést kapott, amely szerint „üvegtörés hallható” volt a bejáratnál – ijedtségére végül kiderült, hogy a hang a postaláda csattanásától származott, nem betöréstől. Máskor a rendszer túlbuzgó módon azt is bejelentette, hogy Callum tüsszentett, miközben szemetet vitt ki – jó példa arra, hogy a funkció még kísérleti (béta) állapotban van –, összességében azonban ígéretesnek tartja.
Összegzés
Ritkán fér el ennyi különböző téma egyetlen adásban: szó esett egy vak fejlesztő által készített, ígéretes gépelési megoldásról, egy népszerű filmes közösségi alkalmazás akadálymentességi tapasztalatairól, és arról is, hogyan segíthetik egymást a látássérülés miatt kialakult szokások és a kiberbiztonsági éberség. A hírblokk pedig emlékeztetett arra, hogy a mindennapi technológiai eszközök még mindig tele vannak apró, időnként bosszantó, időnként vicces tökéletlenségekkel, amelyekhez a felhasználóknak folyamatosan alkalmazkodniuk kell.
A cikk az RNIB Tech Talk podcast 2026. augusztus 25-i, 631. adása (Tech Talk 631: Flo Type Keyboard, Letterboxd App, Keeping Safe Online) alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.