A Vispero szeptemberi podcastadásában a cég új felállásáról, egy világméretű Braille-használati felmérésről és a következő havi képzésekről is szó esett. Vendég volt a JAWS-hoz visszatérő Glen Gordon és a nemrég csatlakozott Campbell Rutherford is.
A Vispero, a JAWS képernyőolvasó, a ZoomText és a Fusion fejlesztője a Vispero Connect (FSCast) podcastban rendszeresen beszámol a vállalat híreiről és a látássérült felhasználókat érintő kezdeményezésekről. A szeptemberi adás műsorvezetője, Oleg Shevkun szerint a cégnél izgalmas változások zajlanak. Szó esett a podcast új, YouTube-os megjelenéséről is, amely hallgatói kérésre indult.
Új vezetői felállás a Visperónál
A cég az elmúlt egy évben a beszélgetőpartnerek szavai szerint turbulens időszakon ment keresztül, és többször irányt váltott. Július elején Sid Gaitondét nevezték ki vezérigazgatónak. Glen Gordon úgy jellemezte, hogy elsősorban hallgat az emberekre: nem feltétlenül azt teszi, amit kérnek tőle, de a felhasználók és a munkatársak meghallgatásra találnak nála.
Ryan Jones az elmúlt hónapokban stratégiai és üzletfejlesztési feladatokkal foglalkozott, augusztus végén azonban visszatért a termékcsapatok vezetésére. Hozzá tartozik a cég összes szoftvertermékének irányítása: a termékmenedzsment, az ügyfélszolgálat, a képzés, a dokumentáció és a tudásbázis. A portfólióba az olyan segítő technológiák tartoznak, mint a JAWS, a ZoomText és a Fusion, továbbá a vállalati akadálymentesítési termékek: a JAWS Inspect, a kioszktermékek és az ARC nevű akadálymentességi monitorozó platform.
Jones szerint a látássérült vezetők szerepének erősítése a cég irányvonalához tartozik. Kiemelte, hogy a termékeket használó emberek vezetői pozícióban különösen értékesek. Ennek jegyében a podcastból ismert Mohammed Laachir a termékmenedzsment csapatához lép át, Glen Gordon pedig visszatért a céghez.
A legnagyobb kihívásnak Jones azt nevezte, hogy a mesterséges intelligencia rengeteg lehetőséget nyit meg, de a cégnek el kell döntenie, melyeket érdemes követnie. Szerinte a küldetéshez és a központi képességekhez való ragaszkodás mellett kell megtalálni azokat a helyeket, ahol az új technológia valóban segíti a felhasználókat. Arra a kérdésre, hogyan lehetnek biztosak az ügyfelek a helyes irányban, azt válaszolta, hogy a bizonyíték mindig az eredmény. A következő hónapokban megjelenő fejlesztéseken látszani fog a látássérült vezetők hatása és a stratégia.
Glen Gordon visszatér
Glen Gordon korábban elhagyta a Visperót. Elmondása szerint azért, mert a vakok egyre kevesebb beleszólást kaptak a fejlesztésekbe, és a vezetői pozíciókból is kikerültek, amelyek korábban a cég sajátjai voltak. Emellett néhány, a felhasználókat érintő dolog is zavarta. Az új vezérigazgatóval folytatott előzetes beszélgetések, valamint a Ryan Jonesszal és Sriram Ramanathannal folytatott megbeszélések után döntött a visszatérés mellett. Mint mondta, a JAWS az 1990-es évek eleje óta a szakmai életének része.
Visszakapta korábbi beosztását is: továbbra is szoftverfellow (software fellow). Nem a vezetői pályát választja, hanem azt, hogy a termékek konkrét fejlesztésében vegyen részt, bár a háttérben mentorként is segít. Elmondása szerint az örömet a technikai kihívások és az, hogy a munkája másoknak is hasznos.
Visszatérése után azonnal feltűnt neki, mennyire hiányos a JAWS Windows-terminál-támogatása. Ez nem mindenkit érint, de a parancssorban dolgozóknál a képernyőolvasó túlságosan sokat beszél. Az elmúlt napokban olyan módosításokat készített, amelyek ezt jelentősen javítják. Ezek várhatóan a JAWS 2027 kezdeti kiadásában jelennek meg, de ha a kiadás pár hónapot csúszik, akkor is bekerülnek.
Gordon a mesterséges intelligenciás eszközök hozzáférhetőségén is dolgozni szeretne. Szerinte az AI itt marad, és a „vibe coding” (nyelvi modellek segítségével történő programozás) lehetővé teszi, hogy sok látássérült, aki nem rendelkezik műszaki előképzettséggel, mégis elkészítse a saját, egyedi eszközeit. Ehhez minden akadályt el kell hárítani, és a cég a Ryan Jones vezette csapattól kezdve sok időt fektet ebbe.
Mérnöki csapat: az AI ott, ahol értelme van
A mérnöki csapat élére Sriram Ramanathan került, aki a Vispero mérnöki alelnöke. A beszélgetés szerint közel húsz éve dolgozik a cégnél: a Freedom Scientific JAWS-mérnökeként kezdett, Glen Gordon pedig azt mondta, hogy még az ő felvételében is részt vett. Ramanathan úgy emlékszik vissza, hogy Gordon formálta a szoftverfejlesztésről alkotott felfogását.
Számos JAWS-funkción dolgozott, például a Tandem távsegítő funkción, a beállításközponton és a parancskeresésen, valamint a hangasszisztensen és az AI-alapú PictureSmart AI és FS Companion funkciókon. Az utóbbi években a kioszktermékek fejlesztését irányította Windowsra, Androidra és Linuxra. Kiemelte, hogy a kioszkokon használt képernyőolvasóknak más igényeknek kell megfelelniük, mint az asztaliaknak: egyszerűbb telepítés, gyors indítás és leállítás a cél.
Új szerepében szerinte a munkát a felhasználók problémáinak kell vezérelniük. A JAWS, a ZoomText és a Fusion használóinak az iskolában és a munkahelyen kell elvégezniük a feladataikat, a kioszkoknak pedig éttermekben, repülőtereken és postákon kell gyorsan működniük. A Ryan Jonesszal való szoros együttműködésen túl a feladata az is, hogy elhárítsa az akadályokat a mérnökök elől, legyen szó értelmetlen folyamatról vagy hiányzó eszközről.
Az AI használatáról Ramanathan úgy fogalmazott, hogy csak ott alkalmazzák, ahol valódi különbséget jelent. A csapat többsége a Claude Code és a Codex programozási eszközöket használja a jobb minőségű kód érdekében, emellett jobb tesztesetek írásához is, hogy kevesebb hiba kerüljön az éles verzióba. Nem az AI kedvéért használják, hanem ahol a kódolásban, a tesztelésben vagy a tervezésben valóban értelme van.
YouTube-csatorna és további podcast
Az adás elején Shevkun bejelentette, hogy több hallgatói kérésnek megfelelően a Vispero Connect mostantól a YouTube-on is elérhető a Vispero csatornáján. Ott a legújabb epizódok mellett más videók is találhatók. A csatornán szerepel a State of Accessibility című podcast is, amelyet David Sloan készít: havonta különböző, az akadálymentesség minden területét érintő témákat tárgyal a vendégeivel. A műsorvezető kérte a hallgatókat, hogy iratkozzanak fel, és jelöljék meg a videókat, hogy a YouTube másoknak is ajánlja őket.
Campbell Rutherford: egyetemi élet és alkalmazott matematika
A műsor második felében Campbell Rutherford szólalt meg, aki az előző havi epizódban mutatkozott be. Ő most a Visperónál dolgozik, és az adásban a Harvardon töltött éveiről beszélt. Vak, és korábbi beszélgetésük szerint otthon tanult.
Az egyetemi életről elmondta, hogy a tanulmányok sok időt vittek el, de a társasági élete is jó volt. Nagy klasszikus zenei rajongó, és a cambridge-i, bostoni környéken diákként sok koncertre ingyen bejuthatott, például a Harvard-Radcliffe Zenekar vagy a Bostoni Szimfonikus Zenekar előadásaira. Kedvelte, hogy a Harvard Square éttermei gyalog elérhetők. Ő vidéken él, ahol mindenhová autóval kell menni, ami vakként nehéz. Más egyetemeken tanuló vak barátai szerint náluk gyakori gond volt, hogy mindenki vezetett, és egy húsz mérföldre lévő rendezvényre nehéz volt elmenni. A Harvardon senki nem vezetett, mindenki gyalog járt. Barátaival könyvklubot alapított, amely az egyetem után is működik.
Az étkezdékről szólva azt mondta, hogy vakként a legjobb megoldás az, ha az ember megvet minden büszkeséget, és segítséget kér. Étkezési korlátozásai miatt nem vehet el ételt találomra. Az étkezdében dolgozók közül néhányan a kedvenc harvardi emberei lettek, a barátai pedig végül maguktól felajánlották, hogy elhozzák, amit szeret. Szerinte túlbecsülte, mennyire zavarja az embereket a segítségkérés.
A tanárokkal való kapcsolatában segítette, hogy a félév előtt személyesen egyeztettek a szükséges kedvezményekről, így könnyebb volt megkeresni őket a nagy létszámú kurzusokon is. Az elsőéves szemináriumot vezető professzorral és az alkalmazott matematika (a szakja) tanulmányi igazgatóival négy éven át tartotta a kapcsolatot. Az egyetem féléves kari vacsorái is segítették, amelyeken az ember meghívhat egy tanárt vagy dékánt, és két órán át beszélgethet vele. Ez különösen a szakdolgozati témavezető keresésénél számított.
A szakdolgozat
Rutherford szakdolgozata a tüdőbetegségek kockázati tényezőit vizsgálta több autoimmun betegségben, egy nagy biomedikai adatbázison. Olyan témát akart, amelyben a matematika és az adatelemzés biológiai kérdéshez kapcsolódik, de nem ismert a karon ilyen kutatót. Ezért megkérdezte azokat a tanárokat, akiket ismert, és így jutott el a Harvarddal együttműködő orvosi kutatókórházhoz. Ott talált egy klinikus kutatót és orvost, aki az ízületi gyulladással, más autoimmun betegségekkel és tüdőbetegségekkel foglalkozott. A közös projekt a szakdolgozatot és a labor munkáját is szolgálta.
Nem kellett nedves laboratóriumi munkát végeznie, ami a barátai tapasztalata szerint a határidős munkánál kiszámíthatatlanságot jelentett. A vakság a projektben szinte semmilyen akadályt nem jelentett: az adatokat táblázatként lehetett exportálni, ábrákhoz pedig egy rövid Python-szkriptet írt. Csak a dolgozat formázásánál kért látó segítséget. Szerepét úgy foglalta össze, hogy az adatelemzést végezte egy már összeállított biobank adatain.
Mit tehet az ember az AI mellett
Oleg Shevkun megkérdezte, hogy az AI mai szintjén nem lenne-e feleslegessé a projekt. Rutherford szerint már 2025-ben is sokat segített neki az AI a kód írásában egy számára kevéssé ismert nyelven, és ma még többet tudna az elemzésben. Két dolog viszont az emberre marad. Egyrészt a valós emberek egészségügyi adatai érzékenyek, ezért csak olyan modellhez adná őket, amely a saját rendszerén fut, és kívülről nem elérhető. Másrészt az embernek kell feltennie a kérdéseket és megértenie az eredmények jelentőségét. Ő azért kezdett bele a projektbe, mert a családjában többen szenvednek autoimmun betegségben. Szerinte a kérdések megfogalmazásához embereknek kell foglalkoztatniuk a témát, a gépi munka pedig átvehető.
A matematikát a tudomány alapjának nevezte, amelynek objektív igazságát értékeli. Számára az analízis volt az első nagy szerelem, mert a végtelen és a végtelen kicsi fogalmait gyakorlati mérnöki feladatokra lehet alkalmazni. A lineáris algebra hasonló, és a használt AI nagy része is erre épül. A matematikai képzés szerinte a számokon túl logikai érzéket és problémamegoldó készséget ad, valamint segít új dolgok elsajátításában.
A Visperónál a munkában azt kedveli, hogy olyan munkát végez, amely neki és másoknak is hasznos. Körülbelül kilenc éve használ JAWS-t, és izgalmasnak találja, hogy most fejlesztőként és tesztelőként is megismerheti.
Az álláspiacról azt mondta, hogy barátai közül sokan nehezen találnak munkát a nagy verseny miatt, de ő is nagyjából ehhez hasonló nehézségekre számított volna. Szerinte ez inkább a piac állapotával, kevésbé a vaksággal függ össze. Az egyetemi végzettség nem mindenhol szükséges, de az általa vizsgált területeken igen, és mint vak diák, a vakok magas munkanélküliségét is szem előtt tartva igyekezett vonzó jelölt lenni. A saját generációjából a technológiához való alkalmazkodási képességet emelte ki.
Globális Braille-felmérés
A műsor másik nagy témája a Braille-használatot vizsgáló nemzetközi felmérés volt. Vendége Nicholas Hoekstra volt, aki vak, Kansasben él, és a Kansasi Egyetemen (University of Kansas) különleges nevelés szakon doktorál. Emellett programmenedzser-tanácsadóként dolgozik az Accessible Books Consortium (ABC) nevű kezdeményezésnél, amelyet a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) vezet, és amely a látássérültek számára készült Marrakesh-szerződés végrehajtását támogatja, hogy a könyvek és más anyagok hozzáférhető formátumban is elérhetők legyenek.
A felmérés a Vakok Világszövetségének (World Blind Union, WBU) és a Látássérültek Oktatásának Nemzetközi Tanácsának (ICEVI) közös Global Braille Literacy Campaign kampányához tartozik. A kampány január 4-én indult, és 2026-ban és 2027-ben zajlik. Célja, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen különbséget jelenthet a Braille a vak, gyengénlátó és siketvak emberek életében. Három fókuszterülete van. Az első az érdekképviselet: közösségimédia-üzenetek a fontos napokon, és az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményével való együttműködés. A második a források összegyűjtése a Braille tanításáról, elérhetőségéről és használatáról, hogy ne kelljen mindent újra feltalálni. A harmadik a kutatás, ez Hoekstra területe. Szerinte ha változást akarunk elérni, sokszor bizonyíték kell, ezért tudni kell, ki használja a Braille-t, mennyit és mire.
Fontos, hogy a kutatók azokat is meg akarják szólítani, akik nem használnak Braille-t. Ez egyeseknél személyes döntés, másoknál nem volt választási lehetőségük, mert az iskola nem tanította, vagy otthon nem ösztönözték őket. A kérdések arra is kiterjednek, mit használnak helyette, és elegendő-e ez nekik, vagy például a Braille túl lassú vagy nem elég hozzáférhető, esetleg más olvasási módot találnak kényelmesebbnek. Hoekstra hangsúlyozta, hogy senkit nem akarnak megszégyeníteni.
A felmérést a Kansasi Egyetem etikai bizottsága (Institutional Review Board) jóváhagyta. Ennek részeként azt is végig kellett gondolni, hogyan védik a résztvevők személyazonosságát: személyes azonosításra alkalmas adatot nem gyűjtenek.
A felmérés augusztus 7-én indult. Másfél hónap alatt több mint 1700 teljesen kitöltött válasz érkezett, ez a szám a legutóbbi ellenőrzés óta akár 2000-re is nőhetett. A válaszadók több mint 80 országból és területről érkeztek, a kérdőív több nyelven érhető el, köztük magyarul és szlovákul is. Az elején egy hozzájárulási oldal áll, majd néhány demográfiai kérdés. Attól függően, hogy valaki felnőtt vak, gyengénlátó vagy siketvak, ilyen gyermek szülője, esetleg tanár vagy Braille-átíró, több kérdőív is megnyílhat számára; ezeket egymás után, újabb belépéssel kell kitölteni. A kérdések többsége feleletválasztós, gyors kitöltéssel körülbelül 15 perc alatt végezhet az ember, részletesebb válaszokkal 25–30 perc alatt. Kérdéseikkel Hoekstrához vagy az ICEVI-hez lehet fordulni, a szervezet hírlevelet is küld. Az adatbázist a tisztítás után nyilvánosan is közzéteszik, Hoekstrát pedig meghívták, hogy az előzetes eredményekről beszéljen a podcastban.
Októberi webináriumok
Az adás végén Elizabeth Whitaker ismertette az októberi képzéseket. A havi két rendes webinárium egyike az AI-ról szól: október 1-jén, csütörtökön, keleti parti idő szerint délben a projektek használatáról lesz szó. Ezek segítségével egy témához vagy egymáshoz kapcsolódó témákhoz több beszélgetést lehet összekötni, és az információkat tartósan fel lehet használni. A szoftverwebináriumon október 15-én, ugyancsak délben a PowerPoint haladó használatát tekintik át: hogyan lehet grafikát, képeket és videókat beilleszteni, alternatív szöveget adni hozzájuk, és hogyan lehet hozzáférhetőbbé tenni a prezentációkat, beleértve az olvasási sorrendet és az objektumokat.
Összegzés
A szeptemberi adás a Vispero megújuló vezetésének bemutatkozása volt: Ryan Jones, Glen Gordon és Sriram Ramanathan is a felhasználók igényeit tartotta szem előtt, Jones és Ramanathan pedig a mesterséges intelligencia célzott alkalmazását hangsúlyozta. A cég szerint az eredményt a következő hónapok fejlesztései mutatják majd meg. A műsor másik két fő témája a vak Campbell Rutherford egyetemi élménye és a Braille-felmérés volt. Utóbbi még tart, a válaszokat a szervezők a globális Braille-használati adatok gyűjtésére használják.
A cikk a Vispero Connect (FSCast) 2026. szeptemberi adása alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.