A Double Tap podcast legfrissebb adásában a Humanware braille jegyzettömbjének új, hagyományos billentyűzetes változata állt a középpontban, de szó esett a képernyőolvasók tanulását segítő anyagokról, a hangoskönyvekhez való hozzáférés országonként eltérő szabályairól, és egy kórházi incidens kapcsán a vakvezető kutyák fogadtatásáról is.
Steven Scott ezúttal nem édesanyja látogatása miatt járt kórházban, hanem saját ügyben – és megint csak megtapasztalta, milyen az, amikor a személyzet nincs felkészülve arra, hogy egy páciens vakvezető kutyával érkezik. A történet apropóján a műsorvezetők, Steven Scott és Shaun Preece hosszabban is elbeszélgettek arról, hogyan érdemes reagálni az effajta helyzetekre. A beszélgetés másik fele viszont egyértelműen technológiai: bejelentették, hogy megnyílt az érdeklődők listája a Humanware braille-eszközének billentyűzetes verziójára, ami régóta várt fejlesztés a braille-jegyzettömbök piacán.
Amikor a kutya jobban tájékozódik, mint a személyzet
Steven egy héten belül két kellemetlen esetet is átélt vakvezető kutyájával, Kokóval. Előbb egy taxis utasította vissza, majd a kórházban is furcsa helyzetbe került. A recepciós nem ajánlott fel kísérést, csak szóban magyarázta el az utat – jobbra, egyenesen, a folyosó végén jobbra. Kokó ennek ellenére magabiztosan vezette végig Stevent egy olyan részlegre, ahol korábban sosem jártak együtt, amin mindketten csak csodálkozni tudtak a stúdióban.
A váróteremben aztán kellemetlenebb dolog történt: valaki elejtett valamit, és egy nővér sírva elrohant, mielőtt bármit is szólt volna Stevennek. Percekkel később egy másik kolléganő kísérte be, és akkor derült ki: az előző nővér fél a kutyáktól, ezért reagált így, ahelyett hogy egyszerűen átadta volna a feladatot egy munkatársának. Steven és Shaun egyetértettek abban, hogy ez a helyzet szakszerűbben is kezelhető lett volna – a félelem érthető, de nem indokolja, hogy valaki szó nélkül otthagyjon egy pácienst. Mivel Steven nem tudta meg a nővér nevét, az esetről érdemi panaszt sem tud tenni.
A kórházi kávézóban két további apró epizód is történt: valaki munka közben megsimogatta a kutyát, amit Steven finoman szóvá tett, majd egy kisgyereknek – akinek édesapja megtiltotta, hogy hozzáérjen a kutyához – Steven engedélyt adott, mondván, ha a póráz nem „dolgozó” pozícióban lóg, a simogatás rendben van.
Ebből a két esetből bontakozott ki egy tágabb beszélgetés arról, hogy egyre gyakoribbak-e az elutasítások – legyen szó taxiról vagy étteremről –, és hogy meddig érdemes türelmesnek lenni a hasonló helyzetekben. Shaun szerint jogos, ha valaki sok visszautasítás után elkezdi előre rögzíteni, filmezni ezeket a szituációkat; Steven inkább utólag dokumentál, például egy visszautasító taxis rendszámát fotózta le okosszemüvegével, miután az elhajtott. Mindketten megjegyezték: bár a bejelentés megtétele sokak szemében kellemetlennek tűnhet, jogos lépés, ha valaki törvényt sért – a vakvezető kutya visszautasítása ugyanis sok helyen egyértelműen jogellenes.
Megnyílt a várólista a billentyűzetes BrailleNote Evolve-hoz
A Humanware braille jegyzettömbjének, a BrailleNote Evolve-nak eddig csak a braille-billentyűs (Perkins-stílusú) verziója volt kapható, körülbelül 32 cellás kijelzővel. Most viszont megnyitották az érdeklődők listáját a hagyományos, QWERTY billentyűzetes változatra, amely 40 cellás braille-kijelzővel érkezik majd – ezt Andrew Flatres, a Humanware munkatársa jelentette be. Az eszköz egyelőre nem vásárolható, csak feliratkozni lehet rá, a linket a műsor jegyzetei tartalmazzák majd.
A meglévő, Perkins-billentyűzetes verzióról vegyesek a vélemények a hallgatók körében: van, aki elégedett vele, mások szerint az ár nem áll arányban a teljesítménnyel, és rendszeresen felmerülnek problémák a Windows illesztőprogramjaival (driver), amelyek megszakítják a munkafolyamatot. A műsorvezetők szerint ez részben azzal is összefügghet, hogy a Windows mára nem csak heti egy alkalommal, hanem folyamatosan frissül, ami növeli az ütközések esélyét. Mivel ez a Humanware első „Windows-számítógépe”, Steven és Shaun elnézőbbek a kezdeti gyerekbetegségekkel szemben.
Mit várnak el az emberek egy braille-alapú Windows-géptől?
A beszélgetés egyik visszatérő pontja a Keysoft nevű szoftver volt, amely a Perkins-billentyűzetes BrailleNote Evolve kezelőfelülete, és az NVDA (ingyenes, nyílt forráskódú képernyőolvasó program) alapjaira épül. Steven és Shaun nem igazán látták tisztán, mi a pontos előnye egy sima Windows-felülethez képest, és megjegyezték: jelenleg nincs JAWS-kompatibilis (a JAWS egy másik, fizetős képernyőolvasó szoftver) verziója, tehát a JAWS-t használók nem férnek hozzá a Keysoft funkcióihoz. Mindkét műsorvezető azt mondta, ők valójában egy teljes értékű, kijelző nélküli Windows-laptopot várnának braille-kijelzővel és szabadon választható beviteli móddal, nem pedig egy plusz réteget a rendszer tetején.
Konkurenciaként szóba került az Orbit Research és az AccessMind közös fejlesztése is, amelyet a műsorvezetők Optima néven emlegettek – ez a hasonló koncepciójú eszköz állítólag előbb jelenik meg QWERTY billentyűzetes verzióban, mint braille-billentyűs kivitelben, amit Steven és Shaun logikusabb sorrendnek tartanak, mint amit a Humanware választott.
Az árazás is szóba került: Steven a QWERTY verziót érdekesebbnek találja, mint a braille-billentyűset, és a Mantis Q40 nevű Humanware braille-kijelzőhöz hasonlítja (amelynek ára a beszélgetés szerint körülbelül 3500 font), azzal a különbséggel, hogy beépített Windows futna rajta. Az álomár neki körülbelül 2500 font (nagyjából 4000 kanadai dollár) lenne. Létezik egy becserélési program is: aki már rendelkezik például egy Mantis kijelzővel, kedvezményesebben juthatna hozzá az új eszközhöz, bár ez az árengedmény kisebb, mintha valaki magánúton adná el a régi készülékét. Az is elhangzott, hogy nem tudnak olyan piactérről, amely kifejezetten használt braille- és segédeszközök adásvételére szakosodott volna – legfeljebb levelezőlistákról és fórumokról van tudomásuk –, és arra is felhívták a figyelmet, hogy ezen a piacon korábban csalások is előfordultak.
Windows-os témában rövid hír is elhangzott: Quin Gillespie kiadott egy Taskmon nevű, könnyűsúlyú alkalmazást, amely a Windows Feladatkezelőjét helyettesíti. Erre azért is szükség lehet, mert a natív Feladatkezelő újabb verziójában a helyi menü képernyőolvasóval nehezen kezelhető – bár a Shift+F10 billentyűkombináció ott is működik –, és ezt teszi egyszerűbbé a Taskmon programok bezárásakor vagy újraindításakor.
Hogyan tanuljunk meg képernyőolvasót használni?
Szóba került, hogy egyre több oktatási forrás érhető el a különböző képernyőolvasókhoz. Charmaine Koh, aki az Accessible Learning Lounge néven vezet oktatóanyag-csatornát, eddig NVDA- és Mac VoiceOver-kurzusokat kínált, mostanra a ChromeVox-ot is lefedi, és épp egy JAWS-kurzuson dolgozik.
A Vispero, a JAWS fejlesztője maga is közzétett egy oldalt alapfokú, kezdőknek szóló képzési anyagokkal, amelyek MP3, DAISY (digitális hangoskönyv-formátum) és kísérő HTML-dokumentumok formájában tölthetők le. Az NV Access-nél, az NVDA fejlesztőjénél szintén elérhetők képzési útmutatók – például Word, Outlook és maga az NVDA használatához –, valamint elérhető egy harmadik féltől, Tony Gebhardtól származó, ingyenes NVDA Coach nevű bővítmény is kifejezetten kezdőknek.
Emellett szóba került David Kingsbury „The Windows Screen Reader Primer: All the Basics and More” című könyvének ötödik kiadása, amely a Windows képernyőolvasó-használat alapjait mutatja be, és elérhető a Bookshare-en (nemzetközi, elsősorban látássérülteknek szóló digitális könyvtár) Word, EPUB és hangos formátumban is.
A könyvhozzáférés útvesztője: ki oldotta meg jobban?
A tanulási anyagokról szóló beszélgetés vezetett át egy tágabb témára: a hangoskönyvekhez és braille-könyvekhez való hozzáférés országonként rendkívül eltérő és nehezen átlátható. A műsorvezetők például furcsállották, hogy a Bookshare az Egyesült Királyságban csak oktatási intézményeken keresztül érhető el.
Szóba került a Marrakesh-i Szerződés is, amelynek célja, hogy megkönnyítse a könyvek – különösen az angol nyelvűek – határokon átívelő megosztását. A gyakorlatban azonban minden ország másképp szervezi a hozzáférést, ami szerintük jórészt történelmi és szervezeti okokra – hogy ki „birtokolja” az adott könyveket – vezethető vissza, részben pedig szerzői jogi problémákra.
Példaként az amerikai National Library Service (NLS, az Egyesült Államok vakoknak és látássérülteknek szóló nemzeti könyvtári szolgálata) rendszerét emelték ki, amelyet a legjobban működő megoldásnak tartanak: az olvasók egyfajta hitelesítéssel – például egy Victor Reader Stream regisztrálásával egy weboldalon, hasonlóan az Audible-höz – tölthetnek le könyveket, ami visszaszorítja a jogosulatlan terjesztést. Az NLS ráadásul ingyen biztosít olvasóeszközöket is: egy hangoskönyv-lejátszót, az NLS DA2-t, amelyet a Humanware gyárt az NLS számára, valamint egy braille e-readert, az NLS eReadert (amelynek háza a Brailliant BI 20X kijelzőére hasonlít).
Ezzel szemben az Egyesült Királyságban korábban az RNIB biztosított könyvolvasó-készülékeket, mára azonban ez megszűnt, és helyette sok, egymástól elszigetelt szolgáltatás létezik – például a Calibre, amely önkéntesek által felolvasott, sokszor máshol nem elérhető könyveket kínál, vagy a Dolphin EasyReader alkalmazás iPhone-ra és Windowsra (Mac-es elérhetősége bizonytalan). A műsorvezetők szerint nehéz átlátni, kinek milyen szolgáltatáshoz van hozzáférése, és a regisztrációs folyamatok is bonyolultak – sokan végül inkább Audible-előfizetést vásárolnak, mert az egyszerűbb megoldás, bár fizetős, ami nem mindenki számára elérhető. Felmerült az is, hogy a mesterséges intelligencia a jövőben esetleg átveheti az önkéntes felolvasók szerepét szintetikus hangokkal, de ez egyelőre nyitott kérdés. Kritikaként elhangzott az is, hogy a Victor Reader típusú eszközök nem tudnak közvetlenül csatlakozni bizonyos könyvtárakhoz, például az RNIB-éhez, ami megnehezíti a dolgukat azoknak, akik nem szeretnének vagy nem tudnak számítógépet használni a letöltéshez.
Vakbüszkeség: mit jelent valójában a „büszkeség”?
Egy hallgató, Robbie, hangüzenetben reagált egy korábbi adás témájára, amikor a fogyatékosság-büszkeség hónapról volt szó. Robbie szerint a „büszkeség” szót olyan dolgokra kellene tartogatni, amiket az ember elért – például diplomára vagy munkahelyre –, nem olyanokra, amikkel egyszerűen született, mint a vakság vagy a nemzetiség. Mindezt azzal a megjegyzéssel egészítette ki, hogy ez nem jelenti azt, hogy szégyellné magát, csupán a szót nem tartja helyénvalónak ezekre az esetekre.
Shaun Preece egyetértett Robbie-val: ő sem büszke a vakságára, de nem is szégyelli. Steven Scott árnyaltabb álláspontot képviselt: szerinte a „pride” mozgalmak – legyen szó fogyatékosságról, etnikai vagy szexuális kisebbségről – valójában nem magára az adott tulajdonságra irányuló büszkeségről szólnak, hanem egy tudatos ellenreakcióról a negatív társadalmi megítéléssel szemben. Vagyis nem a vakságra büszkék, hanem arra, hogy nem hagyják, hogy mások negatív megítélése meghatározza őket. Shaun vitatta, hogy bárki ténylegesen büszke lenne magára a látás hiányára – Steven szerint léteznek ilyen hangok is, például akadt, aki „Istentől kapott ajándéknak” nevezte a vakságát, de ezt kisebbségi álláspontnak tartja.
A beszélgetés végén szóba került egy gyakran hallott megjegyzés is: „ezt nem csinálhatnád, ha nem lennél vak” – utalva a podcastra vagy a karrierjükre. Mindketten határozottan elutasították ezt az állítást: Steven elmondta, hogy már a látásvesztése előtt is a rádióban és a médiában dolgozott, tehát valószínűleg most is valami hasonlót csinálna. Azt is megjegyezte, hogy sokan a közösségi médiás felhasználóneveikben is szerepeltetik a fogyatékosságukat, mert az az identitásuk részévé vált – ez azonban nem jelenti, hogy kizárólag ez határozná meg őket.
Összegzés
A legfrissebb Double Tap adás fókuszában a Humanware BrailleNote Evolve billentyűzetes verziójának várólistája állt, amely a braille-jegyzettömbök piacának egyik legfontosabb friss fejlesztése. Emellett szó esett a képernyőolvasók megtanulását segítő oktatóanyagok bővüléséről és a hangoskönyv-hozzáférés országonkénti egyenetlenségeiről is. A hétvégi adásban a műsorvezetők a feelSpace nevű céggel beszélgetnek majd a naviBelt nevű navigációs övről, a vendég Susan Wache lesz.
A cikk a Double Tap podcast 2026. augusztus 7-i adása alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.