Az Apple első összecsukható telefonján a VoiceOver alapgesztusai változatlanok, a képernyő elrendezése és az alkalmazások viselkedése viszont jócskán eltér a megszokott iPhone-októl. A Double Tap egyik adásában két friss felhasználó vetette össze tapasztalatait.
Az iPhone Duóról a műsorvezetők, Steven Scott és Shaun Preece, valamint David Nason, az AppleVis szerkesztője, akadálymentesítési szakértő beszélgettek. Nason retinitis pigmentosában (RP) szenved: központi látása nincs, perifériás látásából viszont maradt valamennyi, amely szerinte nem igazán használható. A telefont elsősorban a VoiceOverrel, az iPhone képernyőolvasójával használja, a képernyőnagyítót ma már ritkábban. Nason megvásárolta a készüléket. Scott az Apple-től kapta kölcsön: e-mailben rá is kérdezett, mi történik, ha eltörik, és a házból sem viszi ki. Preece-nek nincs Duója, és eleinte úgy gondolta, hogy a készülék nem a vakoknak szól: ha valaki nem látja a képernyőt, minek neki kettő.
A beszélgetés idején mindketten új használók voltak. Nason nagyjából egy napja használta a telefont, ezért több megállapítás csak első benyomás, és azt még nem döntötte el, megtartja-e.
Forma, súly és kezelőszervek
A Duo méretét gyakran az útlevélhez hasonlítják. Zárt állapotban alacsonyabb és szélesebb a megszokott iPhone-oknál: Nason szerint magassága alig kisebb az iPhone mini-nél, szélessége viszont körülbelül másfélszerese annak. Scott szemléltetésként azt javasolta, képzeljük el, hogy egy iPhone aljáról levágjuk a dokkot, és az oldalára ragasztjuk. Az eszköz bal oldala szögletes, a jobb lekerekített, kinyitva viszont iPadhez hasonlóan mind a négy sarka lekerekített. A külső kijelzőt Nason a mini iránti korábbi szeretete miatt is kedveli, mert minden jól elérhető rajta.
Hosszabb használat során a súly bizonyult az első számú panasznak. Nason szerint zárt állapotban a telefon nagyon nehéznek érződik, kinyitva viszont, amikor a tömeg másképp oszlik el a kézben, könnyű kis táblagépként viselkedik. Az érzékelés viszonylagos: amikor az iPhone Air után kézbe vett egy iPhone 15 Prót, az nehéznek tűnt, a Duo után viszont a 15 Pro tollpehelykönnyű. Scott, akinek a kezével kapcsolatban súlyproblémái vannak, szintén nehéznek találja zárt állapotban a készüléket, és szerinte egy egykijelzős változat kifejezetten jó lenne. Úgy véli, idővel a tömeg csökkenni fog.
A vastagság kérdése kevésbé egyértelmű. Kinyitva a telefon vékony, az iPhone Airhez hasonló, összecsukva viszont az Air kétszeresének megfelelő vastagságú. Nason szerint zárt állapotban vastagabb az átlagos iPhone-nál, az iPhone 15 Pro nagyjából kétharmad vastagságú. Egy másik beszélgető viszont két telefont összeszorítva alig látott különbséget; a mérést a tok torzíthatta. A tok használatát egyébként javasolták, ahogy az AppleCare-t is, a készülék sérülékenységéről szóló hírek miatt. Nason attól tart, hogy összecsukáskor belenyom valamit a közepébe.
A zsanér erős: kinyitva hallhatóan és érezhetően beugrik, összecsukásához viszont erőt kell kifejteni. Emiatt nem tudták eldönteni, hol fogják meg zárásnál. Scott viccesen olyan tokot kért, amelynek mindkét oldalán fogantyú van.
A gombok elrendezése is megváltozott. A zsanér a bal oldalon van, így ott nincs hely gomboknak, és az Akció gomb (Action Button) hiányzik. A hangerőgombok a készülék felső oldalára kerültek, ami meglepő lehet, bár Nason főleg az AirPods hangerőszabályzóját használja. A jobb oldalon van a bekapcsológomb, amely egyben Touch ID-érzékelő is, alatta a kameravezérlő. Nason a Touch ID-t eddig hibátlanul használja, bár a Face ID-t jobban szerette volna. Scott csak a mutatóujját vette fel, pedig a hüvelykujja kerül természetesen a gombra. A kameravezérlő beállítható úgy, hogy csak dupla megnyomásra nyissa meg a kamerát; Nason ezt ajánlotta, mert gyakran megnyomja véletlenül. A hangszórókat Nason jónak tartja, Scott szerint viszont nem érik el az iPhone 17 Pro szintjét, és a hangszórók helyzete is attól függ, hogyan tartjuk a készüléket. Hátul két, meglehetősen kiálló kamera található, a belső oldalon pedig további egy. Az egyik beszélgető ismerőse FaceTime-hívás alapján az elülső kamerát elfogadhatónak, a belsőt egész jónak mondta.
A belső kijelző és a redő
A belső, összehajtható kijelző érintésre más, mint a külső üveg. Nason szerint matt felületű, mintha matt védőfólia lenne rajta, Scott pedig első benyomásként azt hitte, hogy valamilyen védőfóliát kell eltávolítania róla. Műanyagosnak egyikük sem találta, a csúsztatás viszont kicsit más érzetet ad, mint a külső képernyőn. A redő érzékelhetősége attól függ, hol tapogatjuk: a közepén érződik a leginkább, a felső és az alsó részén alig.
Scott szerint a redő hasznos akadálymentesítési támpont: tapintható jelzés a képernyő közepén. Ennek a gyakorlati haszna az osztott nézetnél (split view) mutatkozik meg.
A látás szempontjából a belső kijelző megítélése megoszlott. Scott első reakciója az volt, hogy a kép homályos, mintha hályogon át nézné. Kiderült, hogy az új telefon beállításakor átkerültek a régi iPhone látásbeállításai, például a fehérpont csökkentése és a villogó fények tompítása (Dim Flashing Lights), ezért a kijelző jelentősen elsötétítve működött. Miután ezeket kikapcsolta, élénknek és fényesnek bizonyult. Nason a belső kijelzőt kicsit más fényűnek látta, kevésbé élénknek, de megjegyezte, hogy ő inkább az ikonokat és a gombok helyét látja, szöveget nem. Online beszámolók szerint a kijelző szemből nézve jó, ferdén viszont kissé kifakult. Gyengénlátók számára a készülék két szempontból lehet vonzó. Ha valaki nagyítást használ, a belső kijelző nagyobb felületet ad, mégis zsebre vágható. Scott azt is megjegyezte, hogy a külső kijelző nagy betűméreten (190–235 százalék) szűk lehet, a kinyitott kijelzőn viszont még a normál méretű szöveg is jobban elfér, például az üzenetek között, ahol a billentyűzet általában a képernyő felét elfoglalja.
VoiceOver: a megszokottól eltérő elrendezés
A VoiceOver alapvető gesztusai nem változtak. A négyujjas koppintás a képernyő tetején és alján továbbra is az első és az utolsó elemre ugrik, és a főképernyőn az utolsó elem továbbra is a dokk utolsó eleme. Aki viszont tapintással fedezi fel a képernyőt, azt a változások megzavarhatják. A dokk a jobb oldalra került, az állapotsor pedig a jobb felső sarokba húzódik, függőlegesen, ezért Nason szerint nehezebb megtalálni az időt és a dokkot. Preece a párja példájával jegyezte meg, hogy aki érintéssel tájékozódik, annak ez zavaró lehet. Az alkalmazások visszagombja azokban az alkalmazásokban, amelyek erre fel vannak készítve, a jobb felső részen van, jobb kézben tartva a hüvelykujjal könnyebben elérhető, mint korábban bármikor.
Az alkalmazások jelentős része még nincs optimalizálva a Duóhoz. Nason szerint az iPhone-nak szánt kinézetet ezek a belső kijelző közepén jelenítik meg, két oldalt fekete sávval. Ilyenkor a függőleges gördítősáv vagy az ábécé szerinti gyorslista nem ott van, ahol az ember keresné. A VoiceOver ilyenkor álló tájolást jelez, noha a készüléket fekvő helyzetben tartjuk. A fekete sávok kínálnak egy furcsa kerülőutat is: ha az ujj rátéved a fekete területre, a mögötte lévő főképernyő ikonjai megérinthetők, így egy másik alkalmazás elérhető anélkül, hogy kilépnénk az éppen megnyitottból. Scott ezt hasznosnak találja, Nason még bizonytalan.
Az optimalizált alkalmazások az iPad megoldását követik, több oszlopban. A Levelek vagy a Beállítások alkalmazásban a kinyitott telefonon egyszerre látszik a mappák, az üzenetek listája és maga a levél. A Double Tap saját alkalmazásának fejlesztésénél Scott a Claude-tól azt a választ kapta, hogy iPad-felületet épít, ezért szerinte a későbbiekben iPad-változat is jöhet. A VoiceOver-felhasználónak ilyenkor nem kell mélyebbre navigálnia a menüben: végighúzhatja az ujját a következő oszlopra. Aki nem szereti, összecsukhatja a telefont, és visszatér a megszokott egyoszlopos nézethez. Nason két olyan alkalmazást is talált, amely a belső kijelzőn egyáltalán nem működik VoiceOver-rel. Ez aggasztó, de a nevüket nem említette.
A főképernyő lapozása is változik. Álló helyzetben a készülék egy nagy főképernyőt mutat, fekvő helyzetben viszont kettőt egymás mellett. A bal oldalon a Ma nézet jelenik meg a widgetekkel, jobbra az első főképernyő. A VoiceOver közben továbbra is „egy az egyből háromnak” jelzi az oldalt, de lapozáskor az oldalak egyenként tolódnak át: a második oldalra lépve az első oldal balra kerül, a második jobbra. Nason szerint ezért kiszámíthatatlanabb a tájékozódás, és a következetesség az alkalmazásokban is hiányzik. Scott tanácsa, hogy a lapozásnál készüljünk fel a nehézségekre. Nason szerint jobb lenne, ha az első főképernyő kerülne balra, a második jobbra.
A reakcióidőre nem érkezett panasz: Scott szerint a VoiceOver gyorsan átveszi a fókuszt nyitáskor és zárásakor, Nason pedig az egész készüléket frissnek érzi, még ha ebben van némi placebóhatás is.
Szóba került az is, hogy az eszközt több módon lehet használni: külső kijelző, belső kijelző fekvő és álló helyzetben, félig nyitott állás, sátor üzemmód. Scott szerint ez VoiceOver-felhasználónak kissé sok, Nason viszont három fő változattal számol, és a többit eddig figyelmen kívül hagyta. Hasznosnak tartotta, hogy a tájolászárat külön lehet állítani a két kijelzőn: ő a külsőn zárta, a belsőn nem.
Osztott nézet: két alkalmazás egymás mellett
Scott szerint az iPhone Duo legjobb akadálymentesítési előnye az osztott nézet. Ebben két alkalmazás fut egymás mellett, külön-külön használhatóan. Az egyik beszélgető a Windows ablakrögzítéséhez hasonlította, amely a képernyő két felére teszi az ablakokat, szemben az iPad lebegő ablakaival.
Scott a Double Tap weboldalán dolgozott közben, az egyik oldalon a Claude, a másikon az oldal látszott. VoiceOver-rel az a nagy előny, hogy nem kell alkalmazást váltani, így elkerülhetők a fókuszproblémák. Az ujjat egyszerűen átvihetjük a másik alkalmazásra, mindkettő mindvégig aktív. A négyujjas koppintás a tetejére vagy aljára a két oldalon külön-külön működik, és nem ugrik át a másik alkalmazásra. Scott szerint az élmény olyan, mintha két összekötött telefon lenne egymás mellett.
Beállítani nem volt magától értetődő. Scott leírása szerint a képernyő aljáról induló húzógesztus nem működött, ezért YouTube-videót kellett megnéznie. Végül úgy sikerült: az alkalmazás ikonján dupla koppintás és nyomva tartás után megjelenő menüből az osztott nézetet választotta, először a bal, aztán a jobb oldali alkalmazáshoz. Középen van egy sáv, amelyet a redőnél lehet megtalálni, és amelyen lefelé húzva akciók érhetők el: cserélni lehet az alkalmazásokat, bezárni egyiket, vagy párként elmenteni őket, hogy később egyben visszahívható legyen a kettő.
Preece eleinte kétkedett, mert nem használ egyszerre két alkalmazást. Végül meggyőzte a saját példája: a Mastodonon megírt bejegyzést átmásolná X-re anélkül, hogy váltogatnia kellene, ezért kérne egyet a telefonból. Valaki viccesen már háromablakos „iPhone Trio”-t kért.
Alkalmazások, versenytársak és a megtartás kérdése
Nason az első napon még nem talált igazán meggyőző Duo-specifikus alkalmazást. Az Apple saját alkalmazásai mellett az Overcastot már a Duóhoz is tervezett kialakítással látták el. Scott a Deck-Man nevű fizetős alkalmazást próbálta ki, amely a Duót kazettás Walkmanné alakítja. A belső kijelző egyik felén kazetták listája jelenik meg, a másikra kell áthúzni a kiválasztott kazettát, a külső kijelzőn pedig lejátszó látható. A zene az Apple Musicból jön. Az alkalmazás 4,99 dollárba kerül; a beszélgetők viccesen megjegyezték, mennyire nevetséges együtt említeni a körülbelül kétezer dolláros telefont és az öt dolláros alkalmazást. VoiceOver-rel a kezelése nem tökéletes: a kazettákat sima szöveges lista jeleníti meg, a lejátszó gombjai viszont működnek, a gyors előre- és visszatekerés dupla koppintással és nyomva tartással érhető el. Scott játékosnak, de hasznosnak tartja. Valaki az iPhone 3GS idején népszerű, látványos alkalmazásokra emlékezett, például a gyertyaelfújásra, Scott pedig a sörtöltést említette. Szerinte a fejlesztők most próbálgatják, mit lehet kezdeni az új kijelzővel.
Az Android-oldalról csak töredék hangzott el. Scott kifejtette, hogy még nem próbált Samsung összecsukható telefont, és saját tippje szerint a TalkBack (az Android képernyőolvasója) élménye nem lehet olyan jó. Nason testvére egy Samsung Fold 8-as összecsukható telefont használ, amelynek méretaránya hasonló, és Nason szeretné majd összehasonlítani, hogyan viselkedik ott a TalkBack az osztott nézettel. A testvére még azt sem tudja, mi az a TalkBack.
Az akkumulátorról szóló megjegyzések óvatosak. A készülék két akkumulátorral rendelkezik, mindkét oldalon eggyel, és három kijelzőt hajt meg. A beszélgetők többet vártak az üzemidőtől, de Nason szerint a használat módja számít: nyitott állapotban többet fogyaszt. Az üzemidőt egyikük sem mérte pontosan. Valaki élőben kipróbálta a VoiceOver képernyőfüggönyét (Screen Curtain), amely kikapcsolja a kijelzőt, hogy ne fogyasszon; kiderült, hogy a beállítás mindkét kijelzőre egyszerre vonatkozik, külön nem állítható.
Az egyik beszélgető szerint az Apple valószínűleg a belső kijelző kívánt, 16:9-es arányához igazította a külső formát, ezért valószínűtlennek tartja, hogy a külső képernyő formája más iPhone-okon is megjelenjen. Scott a Double Tap saját alkalmazásánál azt is látta, hogy a dokk gombjai összetorlódnak, ha nincsenek a jobb oldalra igazítva, ezért folyamatban van az átalakítás.
Összegzés
A beszélgetés alapján az iPhone Duo VoiceOver-felhasználóknak is lehet érdekes, de nem hibátlan. A zárt állapot súlya, a dokk és az állapotsor áthelyezése, az optimalizálatlan alkalmazások és a főképernyők csúszkáló lapozása még gondot okoz, a belső kijelzőn pedig két alkalmazás egyáltalán nem működik VoiceOver-rel. Az osztott nézet ezzel szemben meggyőző: kijelzőnként független fókuszt ad, és a redő támpontként is használható. Gyengénlátóknak a nagyobb belső kijelző előny. Nason még nem döntötte el, hogy megtartja-e a telefont, Preece pedig a kíváncsiság miatt maga is kipróbálná.
A cikk a Double Tap podcast 2026. október 30-i adása alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.