Egy spanyolországi fejlesztő két friss alkalmazása azt mutatja, hogy az akadálymentesítés nem utólagos pótlás, hanem a tervezés szerves része lehet – még indie fejlesztői szinten is.
—
A mobilalkalmazások akadálymentesítéséről szóló szakmai vita általában nagyvállalati keretekben folyik: melyik tech-óriás tett többet, melyik platform nyújt jobb támogatást. Dani Devesa Derksen-Staats azonban arra példa, hogy egyetlen, önállóan dolgozó fejlesztő is képes olyan megoldásokat létrehozni, amelyek valódi különbséget jelentenek a felhasználók mindennapjaiban. Két frissen megjelent alkalmazása – egy retrojáték és egy olvasósegítő – az akadálymentesítést helyezi a középpontba, nem mellékszolgáltatásként, hanem alapfunkcióként.
Devesa Spanyolországban él. iOS-fejlesztőként az egyetemen kezdte, abban az időszakban, amikor az első iPhone modellek megjelentek – maga az iPhone 3G megjelenésének napján vett egyet Spanyolországban. Akkoriban természetesen az első impulzus az volt, hogy videójátékot fejlesszen rá. Ez a szál később visszatér a pályáján. Szemléletét a BBC-nél szerzett munkatapasztalat alakította igazán: ott vált számára személyes üggyé, hogy a digitális tartalmak mindenki számára elérhetők legyenek. Ott kezdte komolyan tanulni az akadálymentesítést, és ott fogalmazódott meg az a meggyőződése, hogy az inkluzív tervezés nem kiegészítő elem, hanem az egész folyamat szerves része.
—
RetroRapid!: egy LCD-s játék újraértelmezése
A RetroRapid! egy 1980-as évekbeli LCD-s kézikonzol hangulatát idézi: három sávon kell autóval kitérni az akadályok elől. Ez a fajta egyszerű, pick-up-and-play mechanika nem véletlen választás: Devesa az Apple Watch-ra tervezett, ahol a képernyőméret amúgy sem tesz lehetővé bonyolult grafikai megoldásokat. Az Apple Watch épp ezért tűnt izgalmas kihívásnak – kicsi eszköz, szűk interakciós lehetőségek, mégis lehet rajta játékot csinálni.
Az ötlet nem új: a prototípus állítólag már nyolc éve létezik, bár Devesa maga sem gondolta, hogy ilyen régi. Egy barátja hozta vissza az emléket, aki közölte, hogy nyolc évvel korábban már látta a játék korai változatát. A végleges verzió mégis csak idén, 2026 februárjában jelent meg, egy finnországi fejlesztői konferencián. Devesa megmutatta a játékot a résztvevőknek – épp egy Mario Kart-verseny szünetében –, és a szoba hamar játszani kezdett. Amikor mindenki azt kérdezte, hogy fenn van-e az App Store-ban, és a válasz nemleges volt, a jelenlévők unszolni kezdték a kiadásra. Végül Devesa tréfából azt mondta: „Na, akkor a konferencia vége előtt kiadom.” – és megtette. Eredetileg Apple Watch-ra készítette, majd iOS-re és macOS-re is portolta.
A fejlesztés körülbelül négy évig tartott mellékprojektként, párhuzamosan az egyéb munkákkal – bár a prototípus korábbi változata ennél régebbi. Ez az időkeret nem pazarlás volt: a játékmenet látszólagos egyszerűsége ellenére a beépített akadálymentesítési megoldások kidolgozása komoly iterációt igényelt.
—
Hogyan válik egy egyszerű játék akadálymentessé
Devesa a BBC-s évek alatt mélyen beleásta magát az akadálymentesítés témájába, de azt feltételezte, hogy a játékok egészen más területet képviselnek. Az élménye meglepte: az alapelvek ugyanazok, csak a megvalósítás kreatívabb, és sok szempontból nehezebb feladat. Egy játéknál nem elég felcímkézni a gombokat – az egész élmény interaktív, valós idejű, és a vizuális megjelenés általában a játékmenet szervesen beépített része.
A RetroRapid! akadálymentesítési megközelítése több rétegű. A játék gyors tempójú, és ez alapvetően meghatározza, hogy melyik akadálymentesítési módszerek működőképesek. Az iOS VoiceOver (képernyőolvasó) alapértelmezett működése – húzás és dupla koppintás a megfelelő elemre navigáláshoz – egyszerűen túl lassú: mire a játékos eljutna a kívánt gombhoz, az autó már rég ütközött. Ezért Devesa a „direct touch” módot vezette be: a képernyő közvetlen érintésre reagál, ahogy egy látó játékos esetén is. Billentyűzet-támogatást, játékvezérlő-kompatibilitást – beleértve az Xbox Adaptive Controller speciális vezérlőt, amelyhez különféle joystick-ok, gombok és kapcsolók csatlakoztathatók –, Apple Watch Digital Crown-vezérlést és kapcsolóvezérlést (Switch Control) is beépített. Apple Watch-on az is szempont volt, hogy a játékot egyetlen ujjal is lehessen irányítani, akár húzással, akár koppintással.
A hangalapú visszajelzés volt a fejlesztés legtöbb iterációt igénylő területe. Az első elgondolás szerint a három sáv mindegyikéhez egy-egy hang tartozott, és a játékos ezekből hallotta, merre biztonságos menni. Devesa az AppleVis közösséghez – vak és gyengénlátó felhasználókat tömörítő csoporthoz – fordult visszajelzésért. Az első tesztelők azt jelezték, hogy az alapötlet jó, de a kontrollok nem egyértelműek, és a tutorialnak a játék legelején kell megjelennie. Kértek arra is lehetőséget, hogy a hangjelzések módját személyre szabhassák – ki egymás után, ki egyszerre szerette volna hallani a hangokat. Miután Devesa bevezette ezeket a változtatásokat, a visszajelzések megváltoztak: a felhasználók 100-200 sikeres kitérést is el tudtak érni egymás után.
Inspirációként Klemens Strasser Art of Fauna nevű játékát jelölte meg. Strasser az X-en (korábbi nevén: Twitter) posztolt a játék akadálymentesítési megoldásairól, Devesa megtalálta a bejegyzéseket, és megnézte a játékot. Az, amit látott, meggyőzte: egy indie fejlesztő – aki definíció szerint szűkös erőforrásokkal dolgozik, egyedül csinálja mindenét – képes volt hozzáférhető, valódi játékélményt teremteni. Ez elvette azt az érvet, hogy az akadálymentesítés csak nagy cégeknek lehetséges; Devesa maga is hivatkozott erre az érvekre, amelyeket vállalatoktól hallott: nincs elég forrás, túl nehéz megvalósítani. Strasser munkája mindkét kifogást cáfolta.
—
Xarra!: olvasásból hallgatás, hallgatásból olvasás
A másik alkalmazás, a Xarra! más típusú igényből született. A COVID-lezárások idején Devesa azt tapasztalta, hogy egyre nehezebben tud hosszú szövegeket olvasni: a koncentrációja elveszett, a sorok összefolytak. Rátalált a macOS beépített Speak Screen funkciójára – a rendszer felolvassa a képernyő tartalmát, szókiemeléssel kísérve –, és ez sokat segített. Ha egyszerre olvasta és hallgatta a szöveget, és látta a kiemelt szavakat, a figyelme könnyebben a szövegnél maradt.
Az iOS Safari „Listen to Page” funkciója és a macOS akadálymentesítési olvasója (Accessibility Reader) hasonló elveken működnek, de egyik sem adta meg a szükséges irányítást: nem lehetett pontosan beállítani a tempót, az olvasás és hallgatás arányát, a dokumentumok kezelési módját. A könyvjelzők és az olvasási pozíció megjegyzése is hiányzott. Ezért Devesa megírta a saját megoldását.
A Xarra! lényege, hogy a felhasználó maga dönti el, csak olvas, csak hallgat, vagy a kettőt egyszerre végzi – az alkalmazás mindhárom módot támogatja. A szöveg és a hang szinkronizálva van, így bármelyik módszerrel pontosan követhető az aktuális pozíció. Ez az elv megfelel az akadálymentesítés egyik alaptételének: nem az alkalmazás dönti el, hogyan fogyasztják a tartalmat, hanem a felhasználó. Aki szívesebben hallgat olvasás közben, az hallgat; aki inkább szöveget lát maga előtt, az olvas; aki mindkettőt egyszerre használja, mint Devesa a fejlesztés során, az is megtalálja a saját módját. Devesa macOS- és visionOS-verziókat is tervez; az utóbbin még nem dolgozott korábban, és ez vonzza hozzá.
—
Az üzleti modell
Mindkét alkalmazásnál hasonló megközelítést alkalmazott. A RetroRapid!-ban naponta négy ingyenes játék jár, ezen felül a folytatás fizetős. A Xarra!-nál négy ingyenes „hangdokumentum” áll rendelkezésre; ha valamelyiket törli a felhasználó, a hely felszabadul egy újnak. Devesa nem alkalmaz hagyományos freemium modellt: az alkalmazások ingyenesen is használhatók bizonyos korlátok között, a fizetős rész inkább a fejlesztés támogatását célozza, mint a funkciók zárolását.
A RetroRapid! bevételeinek 20%-a egy nonprofit szervezethez kerül. Devesa saját blogján és weboldalán (accessibilityupto11.com) részletesen ír a fejlesztési döntéseiről és az akadálymentesítési megközelítéséről; az oldalon az App Store-hivatkozások is megtalálhatók.
—
Hol tart ma az iparág?
A Double Tap podcast-beszélgetésben Devesa és házigazdái, Steven Scott és Shaun Preece kitértek a szélesebb iparági helyzetre is. Az általános kép pozitív irányba mozdul.
Az akadálymentesítés alapelvei – legyen szó alkalmazásról vagy játékról – azonosak: minél többféle bemeneti és kimeneti lehetőséget kell biztosítani, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő kombinációt. Devesa ezt úgy fogalmazza meg: nem az a cél, hogy a felhasználó megküzdjön az alkalmazással, hanem hogy az alkalmazás menjen eléje – mindegy, milyen eszközt vagy módszert használ. A The Last of Us Devesa szerint erre a legjobb példa a nagykiadós játékok között: nemcsak hogy van benne akadálymentesítési menü, hanem látszik, hogy az egész játékmenet eleve ezzel a szemlélettel lett felépítve. A hangdesign például úgy működik, hogy a játékos hallásból is tájékozódhat – egy objektum közelségét, egy útvonal irányát hangjelzések kísérik. A Forza szintén rendelkezik hasonló, beépített megoldásokkal vak játékosok számára.
A Twitter alt text (képleírás) funkciója mérceként jelenik meg a fejlesztői közösségben: a platform korán tette lehetővé, hogy a felhasználók saját képleírásokat adjanak meg a képeikhez, és ez akkoriban nagy pozitív visszhangot kapott. Ez a lépés iparági mérővesszővé vált. Amikor a Threads nem sokkal később alt text támogatás nélkül indult el, a reakció éles volt – a közösség elvárásai megemelkedtek, és az ilyen hiányosságot már nem nézik el.
Az egyéni fejlesztők hozzáállása is változott. Devesa szerint konferenciákon korábban a legelső lépéseket kellett elmagyarázni – miért fontos a gombok felirata, hogyan kell a fejléc-hierarchiát helyesen beállítani a képernyőolvasó számára. Ma ezeken már át lehet ugrani, és rögtön az összetettebb problémáknál lehet kezdeni. A fő akadályt inkább a vállalati struktúrák jelentik – ott, ahol az akadálymentesítési szempontok nem kerülnek be időben a fejlesztési folyamatba, mert hiányzik a szervezeti elköteleződés. Az egyéni fejlesztőknél a tudatosság megvan; a szervezeti kultúra és a prioritások kérdése az, ami hátráltatja a haladást.
—
Összegzés
A RetroRapid! és a Xarra! nem azzal érdekes, hogy melyik funkciólistát teljesítik, hanem azzal, ahogyan az akadálymentesítés kérdéséhez közelítenek: nem pótlásként, hanem a tervezés kiindulópontjaként. Devesa munkája – a felhasználói közösséggel való együttműködés, az iteratív hangfejlesztés és az átgondolt üzleti modell – azt mutatja, hogy egyetlen fejlesztő is képes érdemi hozzájárulást tenni ezen a területen, ha az akadálymentesítés valóban az elejétől része a folyamatnak.
—
A cikk a Double Tap podcast 2026. május 2-i adása alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.