Az indiai Zero Project konferencia mumbai rendezvényén szóba került az EEG-alapú korai demenciaszűrés, az akadálymentesítési szabványok szerepe és a fogyatékossággal élő fiatalok foglalkoztatása is. A Double Tap podcast három vendéggel beszélgetett a helyszínen.
A Zero Project Konferencia India a bécsi ENSZ-székházban minden februárban megrendezett Zero Project konferencia regionális változata. Idén negyedszer tartották meg, először Mumbaiban, korábban Delhiben zajlott. A házigazda a Youth4Jobs volt, amely fogyatékossággal élő fiatalokat segít fizetett munkához. A téma az „építsünk hidakat” volt: más országok átvehetik, amit India jól csinál, India pedig átveheti a külföldi jó gyakorlatokat az ENSZ fogyatékosságügyi egyezményének végrehajtásához.
Az előző napon a technológiai fórumon tíz találmány mutatkozott be finanszírozók előtt, a második napon panelbeszélgetések következtek. A műsorvezetők, Steven Scott és Shaun Preece három beszélgetést hoztak el ebből a napból.
EEG és mesterséges intelligencia a korai szűrésben
A NEMA AI alapítója korábban az Accenture-nél dolgozott mesterséges intelligencián, többek között kézzel írott egészségügyi dokumentumok olvasásán. Cége orvosi eszköznek minősülő szoftverplatformot fejlesztett, amely EEG-felvételekből (az agy elektromos aktivitásának mérése) jelzi a kezdődő memóriaproblémákat, az agyi ködként (brain fog) emlegetett gondolkodási zavart, és ezen keresztül a demencia vagy az Alzheimer-kór korai jeleit. Az alapító szerint a szoftver az agyi aktivitás térképe alapján a memória, a stressz, az alvás és a figyelem állapotáról is ad képet.
A rendszer a meglévő hardverre épül. Használhatók orvosi EEG-készülékek, de fogyasztói, nem orvosi fejhallgatók is, például az Emotiv eszközei. A szoftver az EEG-vizsgálat szokásos 10–15 perce után nagyjából két perc alatt elemzi az adatokat, és az összefoglalót a neurológus vagy az orvos kapja meg. Az alapító szerint így a vizsgálat gyorsabb és olcsóbb, mint a neurológushoz vagy MRI-hez jutás, amely hónapokat vehet igénybe.
A cél a szűrés, nem a gyógyítás. Az alapító példája szerint aki 65 évesen, szűrés nélkül kap súlyos demenciadiagnózist, annál az állapot egy éven belül drámaian romolhat. Ha viszont 45–50 évesen kiderülnek az első jelek, például a rendszeresen elhagyott kulcsok, az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) által jóváhagyott, forgalomban lévő gyógyszerekkel a folyamat állítása szerint egy évről tíz évre nyújtható. A betegséget ez nem gyógyítja, csak lassítja. Az alapító szerint a jelek korábban 70–80 éves korban jelentkeztek, a mai életmód és kiégés mellett viszont a 25–30 évesek is veszélyeztetettek. A depresszió, a szorongás és a stressz szintén okozhat hasonló gondolkodási ködöt, ezért kerülnek orvosok is a felhasználók közé.
Az alapító hangsúlyozta, hogy a rendszer kizárólag orvosoknak szól, a jelentéseket nem adják ki közvetlenül a fogyasztóknak. Az indok: az okosórák miatt az emberek amúgy is folyamatosan mérik magukat, és a magyarázat nélküli adat szorongást okoz. Az orvos értelmezi az eredményt, és csak a szükséges információt közli a beteggel. Shaun Preece ehhez hozzátette, hogy ez ritka, mert a legtöbb mai eszköz egyre több adatot ad a felhasználónak.
Az autizmust és az ADHD-t (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) a szoftver az alapító szerint jelenleg nem képes kimutatni. Ha viszont valakinél már megállapították, a platform az agyi működéshez igazított tanulási és pályaorientációs támogatást tud adni. Az alapító szerint az ADHD valós állapot, mert az EEG-agytérképen látszik, milyen gyorsan aktiválódnak az idegsejtek. Az orvosi diagnózist fontosnak tartja, és problémának nevezte, hogy sokan közösségi médiás bejegyzések alapján diagnosztizálják magukat. Az autizmusról azt mondta, hogy minden érintett más, és megfelelő irányítással a saját érdeklődési területükön kiemelkedőt tudnak nyújtani.
Befogadó tervezés, és miért nem lehet teljesen befogadó a világ
Sambhavi Chandrashekar, akit Samnek is hívnak, a kanadai D2L cég globális akadálymentesítési vezetője. A D2L a Brightspace tanulási platformot fejleszti. Indiában született, 21 éve él Torontóban, és a mumbai konferenciára hazatért. Tíz éve foglalkozik a termékfejlesztés befogadó tervezésével, emellett több egyetemen vendégprofesszor. Szabványosítási és szakmai testületekben is aktív: a kanadai ISO SC36 munkacsoport (információs technológia a tanuláshoz, oktatáshoz és képzéshez) elnöke, az akadálymentesítési szakemberek nemzetközi szövetsége (IAAP) globális vezetői tanácsának elnöke. Húsz éve dolgozik együtt a torontói Inclusive Design Research Centre nonprofit szervezettel is.
Szerinte a legnagyobb probléma nem egyetlen terület, mint a foglalkoztatás vagy az oktatás, hanem a hozzáférés, az infrastruktúra és azok a terjesztési modellek, amelyek a technológiát eljuttatják a fogyatékossággal élőkhöz.
A befogadó tervezés lényege, hogy a felhasználót már a probléma meghatározásánál bevonják, a megoldást pedig nem lehet helyette kitalálni. A szélsőséges korlátokkal élők bevonása azért hoz nagyobb hatást, mert az így született megoldások azoknak is segítenek, akiknek átmeneti, helyzetfüggő vagy időszakos korlátjuk van. A folyamat a peremről halad iteratívan a középpont felé, és sosem fejeződik be.
Shaun Preece a járdaszegély-lesüllyesztés példáját hozta fel: kerekesszékkel jó, de a fehér botot vagy vakvezető kutyát használó vak ember számára nehezebb megtalálni az úttest és a járda határát. Sam ebből azt a következtetést vonta le, hogy teljesen befogadó világ nem érhető el. A tervezés folyamatos, a fogyatékosság többrétegű, az egyes emberek igényei pedig akár ellentétesek is lehetnek. A tervezés mindig helyzetfüggő: a lépcső a botot használónak nem gond, a kerekesszékesnek igen, egy nem akadálymentes weboldal viszont fordítva érinti őket. Ezért a befogadó tervezés pontosabb kifejezés, mint az univerzális tervezés. Preece egyetértett azzal, hogy a teljes befogadás nem valósítható meg, de a cél a közeledés, és számos, fogyatékossággal élők számára készült megoldás, például a tolóajtó vagy a mozgólépcső mindenkinek hasznos lett.
A digitális világban közelebb lehet kerülni az univerzális megoldáshoz, ha a termék többféle módon használható, és a lehetséges korlátokat előre végiggondolják. Steven Scott azt javasolta, hogy a digitális felület ne legyen egyetlen rögzített forma, hanem igazodjon a felhasználó igényeihez, például nagyobb betűmérettel vagy kapcsolóvezérléssel. Sam ezt személyre szabásnak nevezte, és egyetértett vele.
India és Kanada: szabályozás, szabványok, finanszírozás
Sam összevetésében az emberek empátiája Kanadában és Indiában egyaránt megvan, a különbség az infrastruktúrában, a szabványokban, a szabályozásban és a finanszírozásban van. Kanadában könnyebb dolga van a fogyatékossággal élőknek: az ontariói segédeszköz-program például automatikusan biztosít technológiát, az egészségügy és az oktatás ingyenes. Ezt az indiaihoz képest jóval kisebb létszámmal, vagyis kisebb léptékben tudják megoldani. Indiában nem pénzhiány a probléma, hanem az, hogy a pénzt jó célokra kell csatornázni. Az innováció abban rejlik, hogy a globális dél saját környezetére készít olcsóbb termékeket, és nem másolja a külföldi megoldásokat.
Indiában sok minden mozgásban van. Idén megújul a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló törvény (RPwD Act) szabályozása, az Országos Építési Szabályzatot (National Building Code) pedig a 2016-os változatról a 2026-osra frissítik. Az infokommunikációs beszerzések szabványa az EU-ban az EN 301 549, amelyet Ausztrália és Kanada is átvett. India ehelyett az IS 17802 jelű szabványt alkotta meg, amely az indiai viszonyokra erősen testre szabott változat. Sam ezt olyan lépésnek tartja, amire büszke lehet az ország. A szabványt azért érdemes komolyan venni, mert ez dönti el, hogy a következő munkahelyen használt szoftver együttműködik-e a képernyőolvasóval.
A támogatást a kormány, a vállalatok és az induló vállalkozások részéről egyaránt erősnek látja. India jelenleg különösen kedvező időszakot él a nemzetközi befektetések szempontjából, és a tehetségek egyre nagyobb része marad az országban. Sam startupokat mentorál, és a Zero Project díjainak véleményezője. Örömmel látta, hogy a fogyatékossággal élők már nem csak felhasználók, hanem vállalkozók, fejlesztők, terjesztők és döntéshozók is.
A szabályozás azért fontos, mert Lainey Feingold amerikai polgárjogi ügyvéd, Sam példaképe úgy fogalmazott: lehetővé teszi, hogy a fogyatékossággal élők álmodjanak.
Braille-írás és a hitelesség kérdése
A műsorvezetők a Braille-oktatás visszaesését is felvetették, azzal a kérdéssel, hogy a gyerekekkel mi lesz, ha felnőttként már jól teljesítenek. Sam mesterképzési, PhD- és posztdoktori kutatásai mind látássérült emberekhez kapcsolódtak, és következetesen a Braille-írás-olvasás mellett érvel. A technológiai fórumon bemutatkozó tíz startup között volt egy Braille-könyveket készítő is. Az álláspontja szerint aki csak hallgat, de nem lát szöveget, az például a helyesírást nem tudja megtanulni.
Preece ezt árnyalta. Szerinte a Braille-írás elsősorban a születésüktől vak vagy gyengénlátó gyerekeknek fontos, akiknek minden esetben tanulniuk kellene. Aki felnőttként veszíti el a látását, annak viszont támadásnak hathat, ha azt mondják, hogy Braille nélkül nem is írástudó. Sam elfogadta a kritikát, és hozzátette, hogy kutatásában három csoportot különböztetett meg: a születésüktől vakokat, azokat, akik az internet megjelenése előtt vesztették el a látásukat és nem tudják, hogyan néz ki egy weboldal, és azokat, akik nemrég váltak vakká, és pontosan tudják, milyen egy weboldal. A csoportok az online információ hozzáférhetőségét eltérően ítélték meg, a Braille-írás fontossága pedig a születésüktől vak gyerekeknél egyértelmű.
A doktori értekezés címe „Is Hearing Believing?” volt, és azt vizsgálta, hogyan ítélik meg a látássérültek az online információ hitelességét. A kutatás mintegy 66 látássérült emberrel készült, többségük képernyőolvasót használt, közülük körülbelül 13-mal mélyinterjú is készült. A kutató modellt is alkotott: a magja egybeesett a látó felhasználókra már publikált modellekkel, a külső réteg viszont a látássérültek szempontjait tükrözte. A résztvevők egyik legfontosabb állítása az volt, hogy ha egy weboldal nem akadálymentes, akkor nem is hiteles: ha nem törődtek azzal, hogy beengedjenek, miért bízzak bennük?
Youth4Jobs: állás és önfoglalkoztatás
A Youth4Jobs Hyderabadban alakult, közel 4000 munkáltatói partnere van. Nand Kishore a szervezetnél rendezvényekért és civil partnerségekért felel, és ő szervezte a konferenciát.
Az érintettek megtalálását a Divyang Mitra program végzi, amelynek elve, hogy fogyatékossággal élők keresik fel fogyatékossággal élőket. A munkatársak házról házra járnak a közösségekben, intézményekkel és főiskolákkal is kapcsolatot tartanak, és azokat keresik meg, akik otthon ülnek, és úgy érzik, az életüknek nincs értelme. Motiválják őket, feltárják az erősségeiket, és felkészítik a munkaerőpiacra, például önéletrajz-írással és kommunikációs tréninggel. Nand Kishore szerint a munkáltatók szemléletét is formálják, és állítása szerint a munkahelyi megtartás náluk magasabb, mint a fogyatékossággal nem élő jelölteknél. A fogyatékossággal élők szerinte nem együttérzést, hanem lehetőséget várnak.
Ahol nem munkavállalás a megoldás, ott a szervezet vállalkozás indításában segít. Ez különösen a fogyatékossággal élő nőknek fontos, akiket a családjuk néha tehernek vagy szerencsétlenségnek tekint. A szervezet kamatmentes kölcsönök és állami támogatások megszerzésében segít. A vállalkozás lehet élelmiszerbolt, fénymásoló-szolgáltatás, szabóság vagy tervezői munka, a szervezet pedig egy-két évig nyomon követi a vállalkozókat. Nand Kishore szerint ez a figyelem is motivál, és a sikeres vállalkozók gyakran további fogyatékossággal élőket hoznak a szervezethez a saját közösségükből.
Kishore a saját történetét mesélte el példaként. Három éve gerincsérülést szenvedett egy balesetben, addig sikeres karrierje volt. Miután nem keresett, a családban feszültségek alakultak ki. Kilenc hónapig feküdt, ezalatt lelkileg is nehéz időszakot élt át, aztán kerekesszékkel kezdett kimozdulni. Néhány hónapig kézbesítőként dolgozott, amit szintén a Youth4Jobstól kapott. A kézbesítések közben rájött, hogy jól kommunikál, így megtanulta a rendezvényszervezést. Most teljes munkaidőben rendezvényszervezőként dolgozik a szervezetnél, emellett szabadúszóként futóversenyek szervezésében is részt vesz. Három hónapja megnősült; a családja a baleset után úgy gondolta, hogy nem fog megházasodni.
Két további interjú a YouTube-csatornán
Az adás végén a műsorvezetők két további beszélgetést említettek, amelyek teljes terjedelmükben csak a Double Tap YouTube-csatornáján érhetők el.
Az Ashtavakra nevű vállalkozás épületek akadálymentességét auditálja. Indiában a fogyatékossággal kapcsolatos jogszabályok körülbelül tíz évesek, az akadálymentesítési irányelvek 2021 óta léteznek, de irányelvek maradtak, nem szabványok, és a minisztériumok egymással versengő változatokat adtak ki. Emiatt egy szállodalánc egyik telephelye lehet akadálymentes, négy másik nem. Az Ashtavakra képzett auditorokat küld az épületekbe, akik táblagéppel dolgoznak. A szoftver az észrevételeket 34 nemzeti szabvány szerint ellenőrzi, és a problémákat külön értékeli vak, siket, kerekesszéket használó és idős emberek szempontjából.
A másik interjú egy 21 éves alapítóval készült, aki 52 dolláros kézi eszközt fejlesztett. Az eszköz lidart (lézeres távolságmérés) használ: a felhasználó a fehér bothoz hasonlóan söpri, és rezeg, ha lépcsőt, gödröt vagy embert észlel. Az alapító 98 százalékos pontosságot állít, és szerinte nagyjából két hét tanulás elég a botról való átálláshoz. A műsorvezetők hangsúlyozták, hogy ez a fejlesztő állítása, amelyet a hallgatók maguk ítélhetnek meg.
Összegzés
A három beszélgetés közös pontja, hogy a technológia és a szabályozás akkor éri el a céljait, ha mögötte megfelelő szerkezet áll: orvosi felügyelet a szűrésnél, közös szabvány a beszerzésnél, munkáltatói hálózat és utánkövetés a foglalkoztatásnál. A műsorvezetők köszönetet mondtak a Zero Projectnek, a Tech Mahindra Foundationnek, amely a technológiai fórumot látta vendégül, és a Youth4Jobsnak, amely a konferenciát. A Zero Project következő állomásai októberben Tokió, novemberben Szingapúr, majd februárban ismét Bécs.
A cikk a Double Tap podcast 2026. szeptember 25-i adása alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.