Ishaan Mehta 2016-ban súlyos nyaki gerincsérülést szenvedett, és négy végtagját érintő bénulással él. 2021-ben a LinkedInnél kapott állást, ma pedig a cég fogyatékossággal élő munkatársainak csoportját vezeti.
A Double Tap a hét folyamán virtuálisan követte a mumbai Zero Project Conference India 2026 rendezvényt. A Zero Project az osztrák Essl Foundation kezdeményezése, amely a fogyatékossággal élők előtt álló akadályok leküzdésére szolgáló megoldásokat keresi, és összeköti az ötletek gazdáit azokkal, akik támogatni és terjeszteni tudják őket. A kétnapos rendezvény (technológiai fórum és konferencia) egyik beszélgetése a munkáról szólt: arról, mi történik a pályával, ha a test egyik napról a másikra megváltozik. Steven Scott műsorvezető külön adást szentelt Mehtának, aki a konferencián a fogyatékossággal élők hangjaként vett részt, és egy, a mesterséges intelligencia és a foglalkoztatás kapcsolatáról szóló panelbeszélgetést is vezetett.
Mehta abban különbözik a műsor hallgatóinak többségétől, hogy a fogyatékossága nem született vele, és nem is fokozatosan alakult ki, hanem egyetlen délutánon. Sérülése előtt nyolc és fél évet dolgozott a Vodafone távközlési vállalatnál projektmenedzserként, és Six Sigma black belt (a folyamatfejlesztési módszertan legmagasabb szintű minősítése) képesítéssel rendelkezett. Az adásban részben a szakmai újrakezdés gyakorlati lépéseiről, részben a nehéz időszakról beszélt, ezért a felvételt a műsorvezető figyelmeztetéssel vezette be.
A sérülés és a kezdeti évek
Mehta balesete 2016. október 21-én történt. C5–C6 magasságú nyaki gerincsérülést szenvedett. Elmondása szerint ez magas szintű sérülés, amely a test nagyjából 90 százalékában érinti a mozgást és az érzékelést. Karjait és kezeit nem tudja használni, a nyak alatt csak nagyon korlátozottan mozog.
Az orvosok korán példákkal próbálták biztatni, hogy súlyos mozgássérüléssel is lehet teljes életet élni és alkotni: Stephen Hawkingot és a Superman-szerepéről ismert Christopher Reeve-et említették. Mehta saját bevallása szerint ekkor még nem fogadta el a helyzetét.
A gyógyulás szövődményekkel járt. Az első évben egy torokban kialakult tályog miatt kellett visszamennie a kórházba. A tályog leeresztése után a torkán lévő nyílás nem záródott be. A baleset első évfordulóján újabb műtétre volt szükség. Röviddel előtte, amikor gyümölcs- és zöldséglé-alapú (céklalé, görögdinnyelé) étrendre állt át a vérképét támogatandó, a folyadék egy csepp a nyakán át kijutott, ami a szülei számára is ijesztő volt. A gerincét stabilizáló implantátum is elfertőződött, így ismét műtét következett. A nyílás nem akart záródni, ezért Mehta etetőszondán élt.
A két év alatt összesen több mint egy évet töltött kórházban. Ezt az időszakot depresszió, ingerültség és frusztráció jellemezte. Az adásban elmondta, hogy 2018 márciusában, a születésnapja táján érte el a mélypontot, és azt kérdezte magától, miért van még itt, és nem lenne-e jobb, ha nem volna. Ebből az állapotból – saját szavai szerint – az segítette ki, hogy felismerte: az élete nem csak az övé. A családját, a szüleit, testvéreit és legközelebbi barátait is érinti, amit átélt, és hogy ha élni akar, azt nemcsak magáért, hanem értük is kell tennie. Hozzátette, hogy nem különösebben vallásos, de hisz abban, hogy az ember csak olyan nehéz helyzetet kap, amelyet el is bír viselni.
A szemlélete ettől kezdve más lett. Azt mondta, van agya, szája, szeme és füle, még sok mindent meg tud csinálni, és bár sok minden nincs a hatókörében, az is lehet, hogy százezer dolog igen – azokra érdemes koncentrálni. Három pillért határozott meg: az első az egészség stabilizálása, a második a foglalkoztatás, vagyis az önálló és anyagilag független élet, a harmadik pedig az, hogy valamit visszaadjon a közösségnek.
Telefon és laptop kéz nélkül
Mehta a munkába való visszatérést a legalapvetőbb kérdéssel kezdte: hogyan tudja használni a telefonját és a laptopját. Erre korábban sosem kellett gondolnia. YouTube-videókat nézett és utánaolvasott, de ez kezdetben nehézkes és frusztráló volt, mert mindig szüksége volt valakire, aki mellette ül és keres neki, még akkor is, ha a Siri hangasszisztenst használta. Ez a kimerítő helyzet is arra ösztönözte, hogy minél előbb megoldást találjon. Ekkor, a baleset után nagyjából két évvel, az orvosi rehabilitációja már többé-kevésbé stabil volt.
A telefont egy ágyra vagy a székre rögzíthető tartóba teszi. Az érintőképernyős készüléket egy hosszabbítóval ellátott érintőtollal kezeli. Mivel a kezét nem használhatja, a szájával kellett megoldania a vezérlést, mégpedig biztonságosan. A játékos ötlet az volt, hogy babaszopókát erősített a hosszabbított tollra, mert az a szájban kényelmes és nem jelent veszélyt. Ezzel önállóan használhatta a telefont. Eleinte közösségi alkalmazásokkal tartotta a kapcsolatot másokkal, majd fokozatosan bővítette a használatot, mivel korábbi munkájában az Excel és a PowerPoint jelentette a mindennapokat.
Egy telefon azonban nem elég egy munkakörhöz, ehhez laptop kell. Itt a QuadLife nevű amerikai cég QuadJoy nevű szájjal vezérelhető joystickja segített. Az eszköz USB-n csatlakozik a számítógéphez, és tartóra van szerelve. A joystick mozgatásával a nyilat, vagyis a kurzort lehet vezérelni, a levegő befújása vagy beszívása pedig automatikusan jobb, illetve bal egérkattintást vált ki. Ezt nevezik „sip-and-puff” (szippantó-fújó) technológiának. A joystick mellett Mehta képernyő-billentyűzetet és diktálási funkciókat használ. Úgy fogalmazott, hogy amint az ember áttörést ér el, új lehetőségek nyílnak meg, és újfajta megoldásokat talál a dolgok elvégzésére.
Álláskeresés a járvány idején
Mehta 2021-ben kapta meg az állást a LinkedInnél. Előtte, a rehabilitáció után, a koronavírus-járvány idején keresett munkát. A járvány személyesen is aggasztotta, mert a gerincsérültek légzőrendszere érzékeny: a tüdőkapacitásuk és különösen a köhögési képességük gyenge, így a légzőszervi fertőzés különösen veszélyes lehet számukra. Közben összeállította az önéletrajzát, és elkezdett jelentkezni.
Az elvárásai szerint, ha nem is ugyanazt a pozíciót, de valami hasonlót kap majd, hiszen nyolc és fél év tapasztalata volt, Six Sigma black belt minősítése, és jól értett a statisztikához és az elemzéshez. A piacon azonban azt tapasztalta, hogy sok cégnél a sokszínűségi, egyenlőségi és befogadási (DEI) szempontok csupán pipálandó feltételt jelentenek. Szerinte a munkakört eleve meghatározták a számára, függetlenül attól, hogy többre vagy jobbra is képes lenne, mert az volt a cél, hogy a cég a DEI-politikája példájaként mutathassa be. Ez rosszul esett neki, de úgy döntött, hogy nem fogad el mindent kritikátlanul.
Eleinte találomra, ismert nevű cégeknél interjúzott, de ezt hamar rossz megközelítésnek találta. Ehelyett listát készített ötven olyan cégről, ahol szívesen dolgozna, azzal a feltétellel, hogy azok igazolhatóan elkötelezettek legyenek a befogadó és egyenlő esélyeket biztosító szabályzatok mellett. A listán olyan nevek szerepeltek, mint a Microsoft és a Google, és természetesen a LinkedIn is. Mehta akkor ezt kissé ostobaságnak tartotta, utólag viszont jól bevált.
A LinkedIn és egy gyógyszeripari cég interjúfolyamata egy időben zajlott, végül mindkettőtől ajánlatot kapott. A gyógyszeripari szerep közelebb állt az eredeti pályájához, de amikor a HR-es munkatárs azt mondta neki, hogy árulja el, mit kínál a másik cég, mert megemelik az ajánlatot, rájött, hogy nem oda akar menni. Nem akarta, hogy a döntést csak a pénz vezérelje, bár – ahogy megjegyezte – a pénzre is szükség van.
A LinkedIn ajánlata melegebbnek tűnt. A végső interjú után az Egyesült Államokban dolgozó vezető azt kérte tőle, hogy adjon egy hónapot az ajánlat újraszámolására. Mehta belépő szintű pozícióra jelentkezett, de a cég úgy ítélte meg, hogy túl tapasztalt hozzá, ezért eggyel magasabb szinten vették fel. Ezt ő maga kérés nélkül kapta: szerinte ez gyakorlatilag előléptetés volt még az állás megszerzése előtt.
Munka a LinkedInnél
Mehta Indiában, távmunkában dolgozik egy globális szerepkörben. A menedzsere Dublinban van, a csapattársai közül sokan az Egyesült Államokban. Nem a LinkedIn alkalmazásának ügyfélszolgálatán dolgozik, hanem a „go to market enablement” (értékesítést támogató képzési) csapat tagja. Ez a vállalaton belüli tanulás és fejlesztés értékesítési változata: az értékesítők számára készítenek tartalmakat termékekről, módszerekről és stratégiákról. Az ő feladata az, hogy ezeknek a képzéseknek az adatait és statisztikáit vizsgálja, és az eredményeket megosztja az érintett csapatokkal, hogy azok elvégezhessék a saját elemzéseiket.
Közösségi szerepvállalás és a Zero Project
A harmadik pillér, a közösségnek való visszaadás nehezebben körvonalazódott. Mehta szerint ebben a szerepben a lendület hullámzó: az ember belekezd, elfárad, szünetet tart, aztán talán visszatér, és az ilyen kezdeményezések így gyakran nem érnek el tartós hatást. Ő ezért olyan formát keresett, amely önmagát tartja fenn. Nem tartja magát nagykövetnek, és a TED-előadásokat vagy az önkéntességet sem érezte a magáénak, legalábbis egyelőre.
Ehelyett azt tűzte ki célul, hogy példa legyen arra, hogy egy súlyos fogyatékossággal élő ember nemcsak boldogul a vállalati környezetben, hanem eljuthat vezetői, stratégiai szintekre is. Nagyjából három éve kezdett fórumokon részt venni, és a LinkedInen közvetlenül megkereste azokat, akiknek a bejegyzéseit követte: nem a saját fogyatékosságával nyitott, hanem egyszerűen megkérdezte, beszélgethetnek-e, például a foglalkoztatásról, a készségekről vagy a mesterséges intelligenciáról.
Mehta a foglalkoztatásról az adás egyik központi gondolatát fogalmazta meg. Szerinte a munkaadó és a munkavállaló viszonya egyszerű cserekereskedelem: a munkavállaló meghatározott készségekkel meghatározott feladatokat végez el, és ezért fizetést kap. Ez nem változhat attól, hogy valaki fogyatékossággal él-e. Ha egy cég csak azért vesz fel valakit, mert fogyatékos, az szerinte pipálgatás, és nem igazságos. Ezért az a célja, hogy megmutassa: fejlesztheti magát, és fejlődhet abban a helyzetben, amelyben van, és ezzel másoknak is példát adhat: ha ő képes rá, mások is.
Ennek jegyében moderált a Zero Project Conference India 2026 egyik panelbeszélgetésén, amely a fogyatékossággal élők munkájának jövőjéről szólt, különös tekintettel arra, hogyan hathat a mesterséges intelligencia a foglalkoztatásra. A résztvevők különböző alkalmazási példákat hoztak, ő pedig a saját tapasztalataival egészítette ki azokat, olyan módon, hogy mások is átvehessék és a saját helyzetükre alkalmazhassák a módszereit.
Összegzés
Mehta története elsősorban nem a technológiáról szól, bár a szopókás érintőtoll és a szájjal vezérelt joystick nélkül nem juthatott volna el a laptophoz. A fordulópontot az jelentette, hogy a lehetőségeire kezdett koncentrálni, és tudatosan, kritériumok szerint választott munkahelyet ahelyett, hogy elfogadta volna az első felkínált szerepet. Az adás záró gondolata az ő megfogalmazásában a foglalkoztatás mint készségek és bér cseréje, amelynek nem szabadna attól függenie, hogy valaki fogyatékossággal él-e.
A cikk a Double Tap podcast 2026. szeptember 26-i adása alapján, AI felhasználásával készült, ezért apróbb pontatlanságokat tartalmazhat.